Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

szóval nem tudom, szabad volt-e téged így nyilvánosan is belerángatnom a saját sorsközösségembe. A Magyar Szemle kritikája? Sokkal nagyobb bajok vannak. Lassan már csak a Jóisten kritikájára leszek kíváncsi. — Hanem azért a Tanu megy s él, amíg én élek. Az Új Irók ötödik kötetét, az „első Németh-könyvet" még nem kaptam meg. Családoddal együtt szeretettel ölel: Németh László 38. [Felsőgöd, 1933. okt. 14.] Kedves Barátom, örülök, hogy nem utasítottad vissza a Tanu első évében deklarált sorsközösséget, amióta megjelent, már jelentkezett valaki, aki azt írja, hogy rajtad és rajta kívül még sokan vannak Gulyás Pálok, ezt persze csak nekem írja, s nem Babitsnak... Köszönöm Gézának és Kardos Lacinak a könyv gondos kiállítását s a száz ajándékpéldányt, a bevezető jólesett, akivel szemben annyian igazságtalanok — inkább a szeretet egy simogatásáért, mint a tekintélygyarapodásért —, annak is örül, ha egy kicsit mellette igazságtalanok. Ezzel nem a te kritikai fergetegedet akarom elágyúzni, bírálj egész nyugodtan, hiszen úgysem igen lehet már javítani rajtam. A hatodik szám, sajnos, nem tartozik a jobbak közé — ha tudnád, a fájdalom milyen rövid pauzái alatt készült, talán megbocsátanál nekem. Most már mélyponton vagyok, s szenvedéseimnek is az aknáján, úgyhogy a jövő Tanu-számok remélhetőleg jobbak lesznek. Az állásomon kívül mindent elveszítettem, a jóhír után környezetem türelmét, praktikusan — épp az utolsó hónapokban — a feleségemet, s rajta át a családomat is. S mindez, mert a szokásosnál egy kicsit komolyabban vettem „írt és tett írás" azonosságát. Csak az állásom van meg, de milyen túlmunkával tartom azt is, egy 6 íves folyóiratot ad ki az intézmény, annak én vagyok a szerkesztő-, stílusjavító kulija, a nevemnek persze nem szabad szerepelni rajt a Magyar Szemle cikke miatt. Ha látod valahol az Iskola és Egészséget, s olvasod a bennlevő baromságokat, gondolj napi 7-8 óra fegyenckínomra. Szegény Prométheusz ott a Kaukázuson; hogy megbüntetik az istenek, aki láncra verten is gőgös mer maradni. Én is gondolkozom az „őr-lelken", jó volna egy magyar kátét szerkeszteni, háromnégy oldal lenne, kérdés-felelet, benne minden, amit ebben a végzetes és nagyszerű korban egy magyarnak tudni kell. Szeretettel ölel barátod: Németh László 1933. október 14. Felsőgöd.