Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

„sértegetni" akarok. Mivel én soha sértegetni nem akartam, múltkori lapomon kijelentettem, hogy ilyes szándék mindig távol állt tőlem. Németh Lászlót pedig nem volt okom visszavonni, őrá ez a kijelentés egyszerűen nem vonatkozhatott. Nagyon kérem, szíveskedjék azt a két levelet (lapot) címemre megküldeni ellenőrző aláírásával. Egy hét múlva visszajuttatom. Beismerem, egy ízben írtam Gellértnek — más egyéb miatt —, mi van a tanulmánnyal, és írnak-e a Tanúról, de ez nem felelősségre vonás volt, és vissza semmit sem szívtam. A Tanu és Németh László méltósága (akiről most kaptam Amerikából egy egyetemi professzortól a legnagyobb elismerést) nem szorul rá az én gyenge pártfogásomra. Németh László a magyar irodalom tiszta levegője, s én büszke vagyok erre a tisztaságra. Remélve, hogy egy rólam szóló pletykában — Dante tolmácsa - igazságot szolgáltat nekem. Vagyok igaz híve: Gulyás Pál Amint a 19. levélből kiderül, G. P. ehhez a levélhez — a Babitshoz írotton kívül — még egy levelet mellékelt, mely Áprily Lajosnak szólt: Kedves Szerkesztő Úr! A Németh László által továbbított „Jegyzetek az Arany-évfordulóhoz" írást kérem megsemmisíteni. Úgy érzem, elhamarkodtam a kritikát — nálam az a jó, ha egy évig is ülök mondókámon. Bocsánatot kérve szeleburdiságomért, vagyok igaz híve: Gulyás Pál (Gyorsírásból megfejtve. Gulyás-hagyaték.) — kritikátlanul bemutattam Tanúdat: N. L. Tanujának 1. számát mutatta be G. P. a debreceni közönségnek. Németh helytelenítette a „debreceni dobverés"-t, és kritikai hangot kívánt Gulyástól. (Ld. 12. lev. és jegyz.) — Mikor a Pr. Sz. megjelent: A Protestáns Szemle N. L. Arany János c. tanulmányával, G. P.-nak ajánlva. Ld. 15. jegyz. — azf a levelet: Valójában G. P. Jegyzetek az Arany-évfordulóhoz c. írásáról van szó. Ld. 17. jegyz. — tényleg írtam neki, illetőleg Gellértnek: A szóban forgó G. P-levelek elvesztek. Viszont a Babits—G. P.-levelezés fennmaradt darabjaiból kiderül, hogy Gulyás Némehtről szóló tanulmányát (ld. 3. jegyz.) először a Nyugatnak szánta, már 1932. februárban ír erről a tervéről Babitsnak. De ugyanakkor Áprily Lajosnak, a Protestáns Szemle új szerkesztőjének is. Mivel biztatást Áprilytől kapott, a Nyugattól nem, így a Protestáns Szemlében jelent meg a tanulmány. A különlenyomatát elküldte Gulyás dedikálva Babitsnak (ld. 21. lev.) és Gellért Oszkárnak is (utóbbi a PIM Könyvtárában). Gulyás a Protestáns Szemle-beli közlés után is szeretne Némethről írni a Nyugatban. Az 1932. máj. 2-i Babitshoz írott levelében bejelenti, hogy N. L.-ról szóló tanulmánya a Protestáns Szemlében fog megjelenni. „Ha annak a hangja és színvonala megnyerné a Szerkesztő Úr tetszését, akkor nagy örömmel összefoglalnám és kiegészíteném szempontjaimat egy rövidebb cikkben a Nyugat számára is, mivel a tárggyal sokáig foglalkoztam. A magyar irodalom sorsa érdekelt benne." (OSZK Kézirattár Fond Hl/524. Tévesen Gellért Oszkárhoz szóló levélnek minősítve.) — Reményit: Reményi József mellékelt levele Némethnél maradt és ott elveszett. Reményi azonos a Babitshoz írott levélmellékletben szereplő amerikai professzorral. G. P.—Reményi kapcsolatáról ld. még 251. jegyz. 19. Jegyzeteid: G. P. Jegyzetek az Arany-évfordulóhoz c. tanulmánya, ld. 17. jegyz. — Sem Babitshoz, sem Áprilyhez nem küldöm el lapodat: N. L. a levelezőlapokat nem juttatta vissza Gulyásnak; mindkettő elveszett. Gyorsírásból áttett fogalmazványukat ld. 18. jegyz. - December 27—30. közt leszek Debrecenben: N. L. utazását 1933. februárra halasztotta, ld. 27. jegyz.