Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

tekre". (No, ez „fantomizálás". Engem már nem lehet megpofozni...) Illyés se hozta Nagy A. verseit, az én „Váradi rekviem"-emmel. A M. Élet számára azt a versciklust elküldtem. S most Püskiék vissza akarják szívatni, állítólag Gömbösek Augiász-istállót csináltak a lapból. Mit tegyek? A verseket már elküldtem. Csinos kis hely ez a hely, csinos hegye-árka, olyan mint egy kővel kivert katicabogárka. Én nem tudom, szegénykének a nevét ki adta, én inkább úgy hívnám őt: „Katicaszombat ka"... Ellának kézcsók! Szeretettel ölel: Pali Rozó is itt van szegény. Most épp olvas a díványon. Holnap hajnalban megy vissza. Régi fényével sugárzik szegényke reám... Mikor bejönnek a doktorok, szinte sajnálom őket: mit akarnak ezzel a girhes Vipunennel? A „morula"... Ezt a szót mormogom, dobom oda nekik, s - megdermednek. „Mo-ru-la"... s a rég halottak pusztájáról fú be a szél... 433. [Budapest, 1944. febr. 10. körül] Kedves Pali, katicaszombati lapodnak örültem, minket még az új környezet is gyógyít, különösen ha gondos csecsemőápolással van benne létünk biztosítva. Egy hét ott is eltelik majd a táj- és emberdiagnózissal. Ujabb két hét a versbeszedéssel, a negyedik a fölébredt honvággyá!. Rimaszombat neked nagyobb egzotikum, mint Cs. Szabónak Oslo vagy Nord Cap. Mi 1 -je óta itt vagyunk Kenésén. Ellával éljük a halál előtti nászheteinket. Egy nagy hajó ez az üdülő, fényes folyosókkal és lesötétített ablakokkal visz a koron át. — Az ember tudja, hogy a víz sötét, de nem néz ki. Ölel: Németh László 434. [Rimaszombat, 1944. febr. 12.] 1944. II. 12. Kedves Laci, roppant jólesett jellegzetes „szálkás" lengésű Kassandra-betűid komor jövendődeleje.