Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

[Budapest, 1944. jan. 15.] Kedves Palim, ceruzával írok, mert a családom megvonta tőlem a tintatartó jogát, s ilyen undok levélpapírra, mert nekik csak ez van, nekem meg semmilyen. Igaz, nincs is szükségem rá, sok mással együtt a levélírást is beszüntettem: az élet sok magános félelemre, elszámolásra, elszánásra bomlik, a szálak elszakadnak köztük... Neked azonban kívánkozik még, hogy egy-egy rádiójelet menesszek. A kis gyógyszerész a lehető legbölcsebbet tette, amikor leállította a fáradt szívét. Persze a család, mi lesz a családjából? Vajon egy ilyen családember, amilyennek te rajzoltad őt, megmaradhat-e még a haldoklásában is családapának? Vagy akkor végre letesszük a gondot, s magunk küzdünk a kegyelmes nemlétért... Bár az én szívelfajulásom is lenne egy kicsit előrehaladottabb állapotban. De semmi reményem sincs a természetes halálra. Pedig úgy elábrándozok róla: egy szép kis dyspnoe, vizenyő, eszméletlenség. Influenza, szívhalál, bomba, öngyilkosság, főbelövés, akasztás, megkínzás: így állítgatom magam el[é] a halálok keménységi fokát — a zsírkőtől a gyémántig. Hát te hogy vagy, öreg? A rímeid, amelyekkel a prózádba cikázol, kínosabbak a szokottnál is. Pedig tudod-e, hogy Baumgarten-díjat kaptál? Ma reggel telefonálta Kodolányi. Szedd hát össze magad, öreg: te nem vagy rózsadombi mélymagyar, zsidók célpontja; te még az oroszokat is átvészelheted. Tán még az én árváimnak is kijársz egy jobb belső-ázsiai nevelőintézetet. Küzdj hát; a vérzés ellen is az a legjobb! Ölel családoddal: Németh László 430. [Debrecen, 1944. jan. 21.] 944. 1.21. Kedves Laci és Ella, gratulálok a jól sikerült tréfához! Az „államcsíny" sikerült. Volt Debr.-ben egy csontváz, néhány deka bőrdarabbal. Ebbe N. L. beleinjekciózott 20 g poézist. Sajtó, sajtó, sajtó. És kinyílt az ajtó. Most itt vagyok „glóriásan", mint egy csöpp gnóm — óriásán... Majd a Hídban szebben, most reggel 1/2 7, borotva, iskola... Febr. 1-re Rimaszombat. Ott? Jaj, de szeretnék bekukkantani Hozzátok a kulcslyukon át! Jön Ella, le a falépcsőn, recseg az „anyag"... — Na, G. Pali most úszik a lében. Ezt a figurát csipátlanítottuk, s most nagyon kezd rugóján rugdalózni... — Hadd örüljön szegény... Úgysincs sok hátra neki... Eleget várt a Baumg.-moslékra...