Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

Kedves Ella, meglep a Géza túloldali „bemondása": a gyerekek debreceni iderándulása. Minden­esetre vállaljuk az atyai felügyeletet! Szeretettel: Pali Szervusztok, kislányok! Géza a finnek részére szánt antológiát vállalná. Ő igazán hozzáértő, én most pihen­getek... De ha nem lehet továbbadni, s ráérek a nyáron, vállalom... Boldog születésnapot! (1901. IV. 18.) 366. [Debrecen, 1942. máj. 12-19.] 1942. V. 12. Debrecen Kedves Gyula Bátyám, légy sz. ezt az írást Németh L.-nak is elküldeni, a mellékelt Sinka-féle vitaanyaggal. Mostanában nagyon fáradt vagyok. Nincs erőm újra leírni ugyanezt a témát. Tegnap jöttem haza Tiszaladányból. A népi írók jöttek ott össze, a „Tiszántúl" hol­napi számában talán megjelenik a cikkem, újságírói sablonbeszámoló. Pénteken du. Ju­hász G.-hoz megyek fel, hát ott ül nála Darvas József. Összeismerkedünk, eljön hoz­zám, beszélgetés, vissza a Bikába... Másnap távirat, Püski Sándor jelenti be magát szombat du. 2-re a Bikába. Ott kell várnom. Vele is megismerkedem, járkálás ide-oda, kávéház, pincér, cigarettafüst, melankólia. Veres Péter is ott ül a Püski-társaságban, Nagy István is, totális a népiség. Hívtak Ladányba, menjek velük. Ladány tetszett. Tokajtól 8 km. Elhagyott falu, a tokaji hegy kék derengése elízi­umszerű hangulatot ád a zöjd réten bolyongónak. Házigazdánk, Nagy Lajos uram, csöndes, kevés szavú ember. Felesége szintén ilyen halk szavú, galambszívű lény. S a leánya szinte mása az Arany-szobor Rozgonyi Piroskájának. Talpig úriemberek, holott — parasztok. A szobortestű, pirospozsgás eladólány úgy társalog, olyan gráciával, mint­ha az Angol Kisasszonyoknál nőtt volna fel. Csakhogy elkövet egy illetlenséget: dolgo­zik egész nap, duzzogás nélkül, kapál, tesz-vesz. S amellett, szabad idejében, a levente­cserkészek kulturális osztályát vezeti: biciklin szaladgál ide-oda, folytonosan mozgás­ban van, folyton derűs az arca, a Nap rózsája fénylik homlokán. Ez a falu csupa önálló kis egzisztenciából áll: szegények, szerények, de — szabadok. Persze a nehéz idő borúja ott leng a község felett. S a kakastollas csendőrök okvetet­lenkedése, félműveltsége gyarmattá süllyeszti Arany János unokáit. A gazdám elpana­szolja, hogy nemrég 10 mázsa burgonyát ástak ki háromnapi keserves munkával a ke­mény göröngyből. Olyan kereskedő vette meg, akinek szabályszerű engedélye volt. Alig adták el, a kereskedőt megfogja Lökön a csendőr. Igazolás, okvetetlenkedés. Nagy uramnak a községházára kell mennie raportra. Többször is odarendelik. Adja vissza a pénzt, amit kapott — parancsol rá az őrmester. Mit tegyen szegény Nagy uram?

Next

/
Oldalképek
Tartalom