Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

vét. Ha találkozol vele, kérlek, köszönd meg; címet nem írt. Mi hétfőhöz egy hétre utazunk Kenésére, öt-hat hetet maradok ott. Egy hétre Debrecenbe is lemennék — esetleg szeptember első napjaiban —, ha a könyvtár nyitva van akkor, s a debreceni XVIII. sz.-i irodalmat át lehetne nézni. Nagyon fáradt vagyok, alig dolgoztam valamit az idén,de a ház s más apró-cseprő gondok megviseltek. Családoddal sokszor ölel: Németh László 327. [Balatonkenese, 1941. jún. 25.] Kedves Palim, az írógépem a kenései strand füves partján áll egy kis buckán, s én szemben a szürke, olaj-Balatonnal a legkényelmetlenebb helyzetben gépelem ezt a levelet. Elhallgattál az utóbbi időben, a nyaralási nirvána az oka vagy más valami? Mi a legszebb időt fogtuk ki itt, s úgy látszik, az orosz háború sem rontja el nyaralásunkat. Mivel fog fizetni ez a tündérsziget, ahol a levelek sem moccannak meg egy szomszédos nagy birodalom öszszeomlására? Egy hete vagyunk itt, azóta csak a Hídnak írtam két cikket, s Ibsen darabjaiból olvastam el, amit még nem ismertem. Peer Gynt pesti bemutatója tett rájuk kíváncsivá, az „én"-kórnak (mely ellen te kívüled [I], én pedig magamban küzdünk) ő a klasszikusa. Igy nagyon jól beillik mostani leszámoló korszakomba. A magam drámái is érnek, ahogy hozzájuk csiszolódnak [!]. A szegedi műkedvelőknek szeretnék egyet írni, s a félben levőket befejezni. A Híd június elsejével altruista vállakózássá alakult — vagyis bukott. Mi is részvénytársasági tagok lettünk hathónapos végkielégítésünk tőkéjével. Az Athenaeum nem bírta már, most lássuk, hogy bírják az írók. Hallom, hogy jött egy csomó versed. A hoszszút az erdélyi annexió évfordulójára szeretném hozatni. Csak nem tudom, kapod-e rendesen a tiszteletdíjat. Valaki azt mondta, hogy Gellért Sándor a verséért egy fillért sem kapott. Rettenetes gazdálkodást mívelt itt Kállay; egy lepra azaz ember. Akit én benyomtam, az nem kapta meg a honoráriumát, ő pedig utcáról feljött nőknek szórta szét az előleget. Most legalább megszabadulnak tőle. Amikor eljöttem, úgy volt, hogy Gombos lesz a tényleges szerkesztő. Az, aki a Magyar Éleiét és Magyar Utat is csinálja. Én július végéig maradok itten, azután otthon dolgozom tovább. Augusztus végén készülök Erdélybe, akkor tán egy debreceni beruccanásra is sor kerül. Bár én olyankor szeretnék menni, amikor a tizennyolcadik századi Debrecen íróit is végigolvashatnám. Te nem tudnál feljönni szeptember elején, az év megkezdése előtt? A Magyar Útban rólad is készülök írni, csak az anyagot tudjam házi rendetlenségünkből fölbányászni. Most te kerülsz tollam nyársára, vigyázz! Ölel: Laci