Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

tódultak első pillanatban a nehézségek: az apám nálunk, a ház emeletén kőművesek, lenn a keresztelőre nagytakarítás, de azért el tudtunk volna helyezni. Pünkösdkor az új rendtartás szerint három nap szünet, nem kaphatsz arra valami stipendiumot? Levelemhez csak ennyit: nem azért aláztam meg magamat, hogy felmagasztaltassam. Valóban kevésnek találtam magam (I. Peer Gynt-kritikát). Könyvismertetéseket írni a Magyar Útba, s szolgálni a szépet, erre tán jó vagyok. Szeretettel ölel: Németh László 325. [Téglás, 1941. jún. 2.] 1941. VI. 2. Hétfő. Kedves Laci, most készülünk vissza Bocskayba, Hadházon át. A bicikli már fel van fújtatva. Rozó rendezgeti a csomagokat. Zoli ugyan még alszik, de Héliosz már korbácsolja paripáit a háztető felett. Nem, még csak: felé. A nyest alszik a padláson. Tegnap este oly szép volt sziluettje a holdfényben! Kidugta mókusfejét a messzelátó torony peremén... Ilyen élmények közt indulunk vissza Téglásról patikus-sógoroméktól. Persze, más élményeim is vannak, kevésbé „állatiak" és mégis „állatiasak", de a papiros, íme, fogy, s a toll is könnyen lehanyatlik a mélybe. Augustinus vallomásait olvasgatom mellesleg, majd latinul is ellenőrzöm. Kissé papolósa modora, sokat moralizál és istenkedik szentenciái közben. De leköt mégis. Tolsztoj jár az eszemben, amikor a görög és latin klaszszikusok haszontalansága ellen mennydörög. (Kerényi...) A Bethlen Katával tartozol a Magyar Éjszakáknak. S Rajtad a sor, hogy egyszer már meglátogass. Várlak! Azt az erdélyi versemet légy sz. átküldeni Kállayéknak — vagy ha eltűnt volna, egy lapon jelezd —, megpróbálom mégis elhelyezni az Ének barikádjain át... Szeretettel: Pali Ellának kézcsók! Boldog ünnepeket! 326. [Budapest, 1941. jún. 5.] Kedves Palim, először is a „negyvenéves N. L."-nak küldött tanulmányt köszönöm meg. Nagyon szép, s újra fölizgat, hogy tanulmányaid kiadójává legyek. Egyelőre a Magyar Útba szeretnék egy G. P.-tanulmányt írni. Nem tudom, a nálam levő Költők sorsa Debrecenben a végleges szöveg-e, mert ehhez akarom fűzni. Mindjárt kapóra jönne, hogy Oláh Gáborról is írjak néhány szót; aránytalan és meg nem szolgált dedikációval küldte meg köny-