Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

[Debrecen, 1939. dec. 22.] Ezt a lapot utánaröpftem rövid levelemnek. Ma este adták be a Szerdai fogadónapot. Köszönöm ezt a nemes, szép karácsonyi ajándékot. Én mikor viszonozhatom ilyennel? Legfeljebb a — fejemmel. Vágd le, és beszélgess vele, mint Mimr fejével Odin... Boldog ünnepeket! Ölel: 939. XII. 22. Pali 265. [Budapest, 1939. dec. 23.] Boldogságteljes ünnepeket kíván szeretettel: Magda, Uco, Ági Ella, Laci 266. [Budapest, 1939. dec. 24.] Kedves Pali, tegnap az első vakációi nap, reggel nagy kerülővel a kék, olaszos levegőben Kerényihez. Panaszkodom, hogy ő sem volt nálam két hete, s te sem felelsz a kártyámra. Jön a postás, féltékenyen látom a paksamétád: Pali haragszik valamiért! De ugyan miért? Délután megjön a leveled, ebben is van valami fanyar íz. Kelet Népe? Végezzünk hát ezzel először! Körülbelül három hete egy szerdán ír Móricz, hogy délután négyre legyek a Pannóniában. Elmegyek, a keresztény kurzus elsőül őt dobta ki az Est-lapoktól, folyóiratból akar egzisztenciát csinálni. Átvette a Kelet Népét (5000 P adósság, de sajtóengedély), azt akarja, hogy én csináljam a kritikát. Ezt nem vállalom, tekintve, hogy Magyarországon nincsenek kritikusok, de segítek neki. A Tanu (Kisebbségben) kötelez is erre, s most van itt Pesten is, Turul és egyéb körökben, egy rendkívül erős „kisebbségi" föllángolás, amelyet talán irányítani lehet. Arra gondoltam, hogy a Kelet Népéből amolyan hóstátfélét csináljunk a Sziget—Tanu—Debr. Társ.-nak. Ezért kérlek téged is, hogy ne röstelld a lábadat belelógatni. Én nem kezdhettem a gyanús elemek kiszólásával és kinézésével, de ahogy mi beleszál lünk, úgy szorulnak ki a többiek. Nagy örömmel láttam, hogy Móricz már fölfedezett téged, s igen sokra tart. Az olasz Ady cikket azonnal kiszedette, úgyhogy azt most össze kell dobni. A Kalevala-pillanatokat csak most kaptam vissza Kerényitől. A Kisebbségben Féját is kicserélte, az a gőz, amit mindig becsültem benne, velünk akarja fölhasználtatni magát. Emlékezzünk, és ne utasít-