Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

Kedvesek és szemtelenek, mint az igazi nők. Hogy vannak maguknál Rozó és a két csemete? Remélem, hamar élő szóval fog mindenről beszámolni. Tehát várjuk! Rozóval és a gyerekekkel együtt öleli magukat: Vasárnap du. Ella 254. [Debrecen, 1939. okt. 31.] 939. X. 31. Kedves Ella, remélem, ez a lap nem jut Laci kezébe, mert akkor temperamentumom veszélybe jut... Akna ma minden ember, én különösen, mivel a Laci eddigi és várható színpadi sikere állatian iriggyé tett. Elhatároztam - bár ellenkező szándékok is forognak bennem —, hogy mégiscsak elmegyek Pestre. Pénteken reggel 7 óra 24 p-kor indulok, s 11 ó 28-kor érek a Nyugatihoz. Innen egyenesen Kerényihez villamosozok, Kerényivel történt lapváltásunk értelmében. Ott bevárom további sorsomat. A célom: Laciba bele akarok nézni, ellesvén a dráma titkát. Ezért, kérem, ezt a lapot ne adja kezébe! Drámát akarok írni magam is. Pénz kell, pénz, végtelenül pénz... Ennek reményében — a viszontlátásig - kezeit csókolja: Palinódi* Pali *Kerényi lefordítja! (ATerényi kereken k\magyarázza...) 255. [Budapest, 1939. nov. 14.] Kedves Pali, őszintén sajnálom, hogy pesti mulatásodat olyan kínos intermezzo zavarta meg, mint a Papucshős bukása. Legközelebb írás-, megjelenés- és előadásmentes korszakban kell jönnöd. Pedig talán soha nem volt ilyen üdülés számomra az együttlétünk, szinte az egyetlen ember, akivel van valami alap a beszélgetésre. Amióta elmentél, besoroztatásom izgalmában élek. 27-én kell jelentkeznem. Most bűnhődöm a rosszaságaimért, ha bölcsebb ember lettem volna, egészséges volnék, s egy kis sport lenne az egész bevonulás, ha a környezetemhez derekabb, nem volnék hipochondernek kikiáltva, ha a hazához igazabb, volna egy Szekfű vagy Hóman, aki levenné értem a kagylót. Igy azonban vigyáznom kell, nehogy fölhívjam a figyelmet magamra. De nem baj, legalább eldől — sok minden. Ölel: N. Laci