Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

Ella + Laci, Ég Veletek! Boldog ünnepeket! Az egész Gulyás család nevében. Nem lehetne-é a Tanuk alá odanyomni: Kiadja az Ady Társaság? Ártana a Tanúnak? Egy csoport garanciája állna mögötte. Gondolkozz rajta! 211. [Budapest, 1939. ápr. 7.] Kedves Palim, alig mentél te el, megérkezett a csomag. Föl voltam háborodva, hát te azt hiszed, hogy énnálam mázsás küldeményekkel kell túlfizetni egy-két napi szállást? Ha még egyszer így „dzsentriskedsz" velem, hát nem hívlak, s még kevésbé megyek, mert én bizony nem viszek svartlit és német hurkát Debrecenbe. Különben sajnálom, hogy ittléted mögött állandóan ott volt a félbenálló Tanu-könyv árnya, ápr. 15-re okvetlen elkészülök vele, akkor kérj 2 napot, hogy ápr. 18-i születésnapom is együtt tölthessük még (Kerényi is ápr. 15[-én] érkezik vissza), s felszabadultabban lehetünk együtt. Kodolányinak, azt ajánlom, ne írj — a mérget sem jó szúrásokban eltékozolni, tőke az is. Most látom, hogy a lapon „nagyságos"-t írtam, de már nem húzom ki, még azt hiszik, hogy so kallóm. Szeretettel ölel családoddal: Németh László 212. [Debrecen, 1939. ápr. 9.] 1939. IV. 9. Vasárnap. Kedves Ell us, itt vagyunk Berki Irmánál, a kitűnő debreceni festőművésznőnél. (Milyen jó lenne, ha a három kislányát lefesthetné!) Éppen Magáról beszélgetett, sok éve együtt mentek fel Pestre egy éjszaka. Ez az élménye egész élénken él benne, a legjobb emléket őrizte meg Magáról, „szeretetreméltó modoráról", szinte dicshimnuszt zengett „a kis temperamentumos asszonykáról", aki cipelte a pakkját a Nyugatinál... Miután könnyen mozog a kezecském, s amellett is közlékeny, nyílt lélek vagyok — s a jót megírni nem pletyka —, íme, itt ez a húsvéti lap. Nincs rajta tojás, de a jó hír piros tojását rajzolja ki a sorok közt a szeme. Mindig elfelejtem Pesten, hogy azokat a leveleket, amelyeket Laci hozzám írt, s én Maguknak elküldtem, legyen sz. összeszedni s becsomagolni. Egyelőre ne küldje el, hátha ápr. 15-én felmehetek pár napra, s megláthatom mosolygó, szép arcát... (Lacinak meg ne mutassa e lapot! Félek...) Kezeit csókolja: Pali, Rozó, B. Irma 191