Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

végzik ezt a Féják s egyebek, egy évtizeden át hallgattak róla, de most már megint ő a nagy társadalomábrázoló. Nem olvasnátok el Földi Miniszterét, Kárpáti bírálata kíváncsivá tesz. Szeretettel ölel családoddal: Felsőgöd, 1938. június 15-én N. Laci 169. [Debrecen, 1938. jún. 17.{?)] Kedves Laci, fogadd hálás köszönetemet a Medve utcai polgári elküldéséért. íme egyszerre két leveledet nyugtázom. Vizsgáim végre lezajlottak, ma volt az utolsó konferencia. Reggel a Bocskayba szaladtam ki, bérletem van, havi 5 P 40 f, megnéztem, nincs-e a nagy köd miatt peronoszpóra. Hétfőn permetezni kell: gálic, napszám... Csontrend szerem és pénztárcám pedig fatálisán fix... Ha az utóbbi az volna, mondjuk az elsejei rögzítéssel... Tegnap egész nap a díványon heverésztem, édes „semmittevésben". Délelőtt Szabó Dezső füzetét olvastam el: A kötél legendáját. Vajda E. már régóta noszogat az elolvasásra. Végre beszippantottam. Itt-ott fáraszt, ill. közömbösen hagy a Szabó D.-séma, de egészben: a „Mester" legsikerültebb víziói közé sorolható. Mintha vitriolt locsolnának a magyar társadalom arcába. Igen, vitriolt! A Mester a Trombitás utcából kirohan, hatalmas uborkás üveg a hóna alatt, rohan az Opera felé,a Váci utcába, s liccs-loccs... A Nyitányban a hang itt-ott „nérói", én mindig Néróra gondolok a Mesternél, pláne, ha személyesen látom... De ez a Néró zseniális ripacs, talán csak azért ripacs, hogy védje a pamflet-felvillanásokat? Délután a Villámfénynélt olvastam el újra, ez szinte adósságom volt a Tanu idejéből, akkor csak belepislogtam. Vajda biztatott hónapok óta, hogy nézzem már meg, kéri a véleményemet, nem lemásolás végett, mert a fiú fölényes és makacs, néha cinikus és mégis — hajlékony, lágy... Ezt írtam a színdarab alá, a szokásos Tanu-jegyzetektradíciója szerint: „Következetesen keresztülvitt gondolat, >ibseni< bújkáltatása a tendenciának, a befejezése egészen lendületes, de mégis túlságosan értekezésszerű, dramatizált értekezés, nagyobb lobbanásokra lenne szüksége, hogy messzire is meglássák..." Elnagyolt ez az ítélet, talán túl kemény. De a Szabó D. legendájától lehet tanulni, nagy foltokat, a foltok összekapását, szinte rúgja Sz. Dezső a „Cselekményt",tankokkal hajt neki a célnak. A Lányaimat is elolvastam ismét. Fényképedet összehasonlítottam a cikkel. Melyik Ucó? Manyi? Gigi? Most már értem, ki a baloldali, a középső, a jobboldali. (Bal: Gigi— Ágnes, közép: Magda-Manyi, jobb: Judit—Ucó...) S arra gondoltam, hogy a „Villámfény" mily jellemző cím, Te az értekezésszerű hangot villámokkal szaggatod, s ezek a villámok megmentik az értekezést. Néha a menet túl irodalmias, literátor. Ezeket a literátori helyeket kamatoztatják Cs. Szabóék... De amikor ezt írod: