Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

Cikkek? Azt gondolnám, a lehetőségeket légy sz. postára tenni. Ezekből kiválasztjuk az induláshoz legcélszerűbbet, a többit a következő évnegyedekre hagyva. Igy messziről az első számra az „ős Ember és szerep" „botránya" a „rendőrség számára preparáltan" mintha legalkalmasabb lökőcikk lenne. Egy bizonyos: összes cikkeidet a legbelső fiókomba zárom, vigyázok rájuk, és minden pillanatban rendelkezésedre bocsátom. Nálam el nem kallódnak! Nagyon vonzanak színpadi problémáid is. Evvel kapcsolatban jut eszembe Vajda E., a Villámfénynél rajongója. Vajda E. is tagja a gárdának. Ő a legintelligensebb, legszélesebb távlatú köztük. Most katona. Rendkívül megnyerő jelenség. Csak úgy sugárzik belőle a kultúra, a humánum. Katonaköpenye alatt Hölderlint, Gide-et, Proustot hordozza. S amellett jó katona. Meg kell ismerned. Tükörbe nézel, ha ránézel. (Vannak lehetőségei.) Én a generációval szemben inkább optimista vagyok. Csak úgy hengergőzöm a generációban. Csak nem szabad igényeket hibásan felsrófolni. Le kell számítolni a lehetőségeket. Nem vagy Te, László, korántsem elszigetelve. Te bele vagy építve a nemzedékbe. Azt megteheted, hogy személy szerint visszavonulsz. Legyen egy Empireum, ahol minden nyugszik, s amely mégis forgat. Szeretném, ha a Tanu és Válasz két stációt jelentene, amely után mint szintézis megjelenne a Jelleg. Hidd meg, a cikkeid, beépítve a kollektivitásba, jobban robbantanak, mint kidobva a — magányba. A régi varázsnak még fel kell csapnia. Szíved gyönge? De a sorsod erős! Ezt a levelet tegnap délután kezdtem meg, s ma délután folytattam. Közben a régi inasepizódok, vékony testtel, széles tenyérrel. Tegnap éjszaka, lefekvéselőtt, néhány rím csordulta tollamra. íme: Számadás Németh Lászlónak Mit tettem három éven át, hová lett ezer napnak árnya? Bujkáltam a holtak között s koronát tettem a halálra. Hogy adjak én most számadást, hová rejtettem három évet? Elástalak mint egy követ s találkoztam naponta véled. Az arcomon nincs változás, az arcom talán még a régi, de megfordult bennem a Föld, nincs földi célom már, csak égi. Akik meghaltak, most velem társalognak, — s mint egy kísértet surran el az élő világ... A távlatok helyet cseréltek.