Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

[Debrecen, 1934. dec. 3-7.] 1934. XII. 3. Debr. Kedves Laci, tegnap sáron-latyakon-tömegen át rohantam négy óra előtt öt perccel a Burgundia felé órára, a festő ina sok hoz és kőművesekhez. Négy tízre érkeztem, bevágódtam egyenest a sógoromékhoz, rádió, kiáltok, bekapcsolni! Az áram megindult, múltak a pillanatok, a bemelegedéshez idő kellett, végre jött a hang... Már tartott a beszéd, megkezdted a sorok ünnepélyét. (A tanoncaim azalatt pofozták-dögönyözték egymást.) Eleinte tiszta volt minden kiejtett szavad — ez a Laci, mondta a húgom —, de a szomszédos borbélyüzem frizérgépe elnyomta jellegedet, s attól kezdve úgy hangzottal, olyan panaszosan, mint szegény Stella a Kárpáti várkastély komor tornyában. Mégis kivettem a lényeget, s élveztem a befejezést: a diákfélóra mögé szerényen elrejtett programot. Apám készüléke s a miénk itthon nem volt megzavarva, mindenki örömmel hallgatott. A Prot. Szemle 1929. és 30. évf.-ait most viszem vissza a könyvtárba. Amit annak idején elmulasztottam, most pótolom, hét tanulmányodat kijegyeztem füzetembe. Kitűnőek. Vonalvezetésük fölénye és játszi kedvessége — mintha csak úgy rajzolgattál volna a porba heverés közben —, szinte követeli, hogy ezeket előhozd. Mily kár, hogy nincsenek könyvbe összegyűjtve. Egész kis iroda lomtört.-et adnának, mozaikot, de mégis egészet. 1928-ban Molnár A., 1929-ben Károli, Sylvester, Heltai, A debreceni disputa, 1930-ban Csokonai, Kazinczy, kassai Magyar Museum: a rádióban szép anyag lenne a diákfélóra számára az Aurórához hasonlóan. Ajánlom, olvasd fel őket sorba, esetleg itt-ott módosítva! Ezzel is szuszt nyer a rádió, s akkorára gyűlne másoktól — esetleg tőlem is — anyagod. Nem hiába szereted Csokonait, amikor a XVI. sz.-i magyar bumfordi próza „egymásba gombolt" mellékmondatairól beszélsz, a hátulgombolós nadrág üdesége élénkíti az „irodalomtörténetet". Juhász G. írását azóta bizonyára elolvastad. Kissé szürke, pláne beljebb hatolva. Gézának van egy veszedelmes kompromisszuma, s ez elterjeng minden cselekedetén. Különben most kiléptem az Ady Társaságból, Kardos Pálékkal nem bírok tovább dolgozni [... ] A Zsidó választ alig jelentettük meg, jött vele a Te cikked, s szinte vissza is szítták már azt a „hódolatot", sajnálkoztak Rajtad, hogy ily európai szellem létedre mégiscsak javíthatatlan vagy bizonyos pontokban. Ezek az emberek nem őszinték, hátbadöfnek. Ha tárgyalok velük, mindig olyan a hangulat, mintha románok vagy csehek volnának a társaságban, s kevernék a diplomácia kártyáit. Az Auróra-előadásodban összhangot említettél, az odaadás heroizmusát. Nos, itt gyalázatos az összhang, az odaadás hitele hiányzik. Elhatároztam, hogy új, alapszabály nélküli kört alakítok. Nem lesz itt „főnök", nem lesz ez a kör „fajvédő" à la Lendvai, de igenis védeni akarom a fajt, amelybe belesodort a sors. Sokat gondolkoztam a Te zsidó-megoldásodon. Szép, nemes, de — nekik büdös. Feltétlenül hódoljunk meg nekik! Debrecen Csokonai korában: 22—24 ezer. Ma 11 ezer zsidó. (Akkor: egy se.) A Hat-