Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

[Debrecen, 1934. szept. 14.] Kedves Laci, írnék hosszabban, de úgy látszik, minél terjedelmesebb vagyok, annál mattabb. A múlt­kor aggódtam, hogy neheztelsz, s megnyugtattál „nyárspolgári egyszerűségeddel". Leg­utóbbi levelem nem adott nyugtalanságra okot, s íme, a „gyatra emberismeret" engem arra eszméltet, hogy Te a „hatalom pour hatalom" embere vagy... Látod,ez a távolság és idő eredménye! Ha találkoznánk, 10 perc alatt tisztáznánk mindent. Egy kézfogás­sal. Nemrég küldtem vissza Ember és szereped második adagját, jólesett bolhásznom benne. Szinte frissibe akartam Neked írni vele kapcsolatban. T.képp most fejeztem be az áthurcolkodást, ezer mizéria, Bocskay-kert—Debrecen rendezése, könyvek selejte­zése, aztán iskola... Ha tudnád, mily különös volt mostanában az életem, hogy leme­rültem az irodalom színe alá, búvár vagyok én most, emberekbe járok le-fel, érdekel minden, aztán ledobom magamat az ágyra, pihenek, bámulok, este leülök a padra, a lakás elé, s fél órák hosszat merengek a vadgesztenye sziluettjén. Földessynek is írok ma hosszú levelére, akaratom ellenére, ill. váratlanul nagyon összemelegedtünk, s van az öregben vmi megható becsületesség. 3300 P... úgy sajnálom szegényt! Javaslatod kellemetlenül ért? Ellenkezőleg! Kellemesen. A Válasz kiterjed, erősödik, megvan a tá­bor, ezt vettem ki belőle. Persze, gond is árnyékolódott az öröm mögé, féltettelek a paktum-emberektől. Veres P. cikkét még nem láttam, a Te cikkeidet (B. H.) sem, csak hallottam róluk. Veres itt járt nemrég, itt ebédelt. Irigylem azt a fölényt! Piszkos csiz­mában volt itt, zsellér-ruha, de a szem ragyogott, s a lélek friss volt. Othmar Spannt persze ismerte — a Korunkon át —, dialektika, dialektika: refrénje, paraszt akar marad­ni, örül, hogy nem végzett az elemin túl... Büszke egy inge-gatyájára... Én már beren­dezkedtem leveled értelmében arra, hogy a Válasz III. okt. 1-jén jön, Németh Imre ki­adása szerint s a Te felelős szerkesztéseddel - ismétlem: változatlanul ragaszkodom Hozzád, szeretném a derekadat megropogtatni, Te hitetlen! De hogy bizonyítsam be „hűségemet"? Elküldjem a hurkámat egy ládában? Szeretettel: G. Pál 1934. IX. 14. Hatvan u. 58. A debreceni szecessziós „mozgalom"? Egy-két kirekedt ember ficánkolása, s a „palo­taforradalmon" túl: Rosta-folytatás. Mindenki Melletted áll. Gál I. állítólag készül El­lened. Förtelem. 132. [Felsőgöd, 1934. szept. 24.] Budapest, 1934. szept. 24. Kedves Palim, valóban iroda kezd lenni az irodalomból, rengeteg a dolgom, Tanu, Válasz, a könyvem, a rádió és az iskola is szorongatnak, most, először talán, igazán fáradtnak érzem ma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom