Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

legalább száraz lakás, s havonta 40 P, de ráfizettem (festés, kályha stb.) vagy 120-at, így az augusztus alaposan megnyomott. Pengőt látok még a faleveleken is. Tóthnak Hozzád írt levele másolatát megkaptam, s anélkül, hogy Te felszólítanál — erre kért ő óvatosan —, fogom tudni kötelességemet, csak menjek előre az őszbe. A Te rádiójavadalmadat nem tekinthetjük szabad prédának, amelyre keleti tehetetlenségünk ránehezedik. Debrecenben ősszel folytatom az előfizetési hadjáratot, s itt küldöm a cédulákat, kérve, továbbítsd Tóthnak, hogy a lap szétküldésénél használják fel. Verseimre tett megjegyzésedet köszönöm. „N. L.-nak mint barátnak" — gondold oda utólag a dedikációhoz. Úgy kötöttünk „szerződést", hogy nem fogsz rólam írni, s most valahogy a legnagyobb közöny fog el a kötettel szemben. Egy mechanizmus kidobatta velem a verseket, s az élet sodra nagyon messze hajtott azoktól a hajdani érzésektől. Júl.—augusztus hava: csupa erőfeszítés volt, hogy el ne merüljek valamiben, talán a semmiben. Hömpölyög az emberiség, s az élet fénye úgy vakít, hogy kétségbeejtő hiábavalóságnak tűnik fel olykor előttem az írás. Milyen kevés kárpótlás a legnagyobb mű is az elszalajtott pillanatért!... Az is nyugtalanított, hogy milyen viszonyban van nálam és Nálad — körünkben — tett és gondolat. (Dollfuss, Hitler...) A Válasz erősen ráment a „túl az esztétikán" vágányára, s ahogy figyelem Kerék M., Illyés cikkeinek réseit, lekaparva a stílus furnírját és politúrját: meglep valami. A magyar élet antinómiái tetszett. De itt is töprengésre késztettek a rések. „A szükséges szélhámosság" hiányzik bennem? Vigyázz a techn. terminusra. Ezt a hiányt örömmel vállalom, mert én az ellenkezőjét éreztem: bennem is sok a szélhámosság. Már maga az is „szélhámosság" volt, hogy felelős szerkesztőséget vállaltam cikkekért, amelyeknek állításait — az élet ékezetét — nem ellenőrizhettem. De az - ugye nem a művészethez szükséges kóklerség? Persze... De a terminust mégse tudom elfogadni... Megszépítő gáncs... Nyersebben!... (Ld. a Napkelet-kritikádat Rédeyről!) „Huszonegyes" lenne a művészet? „Szélhámosság" helyett találj indokoltabb kifejezést, nehogy dodonai legyen az ítélet. A rádióterved érdekel, az alapja. Debreceni est? Majd írok róla, egy bizonyos: városi tanács kizárva. Szeretettel köszönt, EHúsnak kézcsók: Gulyás Pál Jó volt, amikor négyszeres apaságod dobogójáról catói dörgedelmet szórsz egy egykésekre [sic!]... Sa kertészet előrántott tündérálma... Az Ember és szerep első két ívét átjavítottam, s visszajuttattam Tóthoz. Némi elégtétellel olvastam ezt az írást, majd egyszer megmondom, miért. (Dodonai vagyok?) A Status praesenst nem hozhatnánk le mint dokumentumot a III. sz.-ban?