Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

[Bocskay-kert, 1934. júl. 4.] 1934. VII. 4. Este9. Kedves Laci, kint vagyok a Bocskayban, őszi ború. Tegnap költöztünk ki. Gál István hosszú levelet írt (lám, szóba állt az öcskös velem, jóslatod dacára!), azt is ideteszem, de őrizd meg vagy küldd vissza. Azt írtam neki, rövid lapon, hogy Veled nemsoká találkozom, s akkor bővebben megbeszéljük a segédszerkesztősége technikai módozatait, mert így is a szerkesztői szétszórtság nehézkessé teszi a lap keletkezését, minek újabb ballaszttal szaporítani a „centrumok" számát? Ő írt nekem először, s amint olvasod, jó lett volna meglátogatnom — ahogy terveztem — a kórházban. Van vmi kellemetlen mellékíze ennek a revolverező s.szerkesztői akaratnak, várná meg, amíg felkérik rá. A szerénység — egy strukturális — mégiscsak alapelvünk kell legyen. Tanuljon meg Gál közkatona lenni, erre neveljük rá, ne akarjon rögtön tábornoki sarzsit. Félek, aki ennyire egyszerre akar a dolgok tetejére felkerülni, vagy lángész, vagy gengszter. Ritkán mindkettő. Az önérzet nem mindig a tehetség csengője. Furcsa az is, hogy egyszer Téged „századok méreteivel" illet, máskor a Laci hiú fráter... Vagy beteg? Lesz-e akkor lelkiereje a segédszerkesztőséghez? Tudja-e legyőzni önmagát? Patologikus feszengés jó a művésznek, de nem a szerkesztőnek. Majd megbeszéljük az ő dolgát. Juhász Géza — háborút végigküzdötte, várt, várt, várt — mégis elébe teendő Gálnak. Szegény mily szerényen hárította el magától az óhajtott szerkesztői „állást"! Hogy ő úgyis dolgozik velünk, segít minden erejével... Hol az „új nemesség", ha ily elemi „szabályba" belebotlunk? S mit fog csinálni Gál, ha bent ül a „trónterem"-ben?... Nem féltem tőle a Választ, de vigyázni kelt. Hopp, ez a szó eszembejuttatja lapod hasonló figyelmeztetését. Három versemet szintén ideteszem. A cím ez lenne: Gulyás Pál verseiből. (S * alatt: Megjelentek az Uj Irók-sorozatban /Debrecen/.) Jönnek a fák, Ez itt Hadház, Háló, Tékozló. ítéletet természetesen a Válaszban nem hozunk, kritika kizárva, de a mű beszéljen magáért. Elvégre nem fúlhatunk meg a „sarzsi" miatt. Kíváncsi vagyok a cikkedre. Nem lehetne magyar neve? „Antinómiái" — szép, elegáns, „kanti", de mégis, esedezem, magyarul tessék... Mikor jössz Debrecenbe, ill. Bocskayba? A rádiót mikor kezded meg? Én is szeretnék már végre „dolgozni", lemerülni a létbe, évekre, talán örökre. Ha úgy találod jónak, Laci, hogy obskúrus barátod tűnjön el „balfenéken", írd meg „elbocsátó szép üzenetedet", valahogy most mosolyogva buknék alá. A posta — mellékelem — visszaküldte a kérvényt, 6 P odaveszett. Mit írjak még? A petróleum kezd füstölni. Mit csinálhatsz pont most? Talán már sír a legkisebb Németh-baba? Holnap elolvasom Makkai L. N.-tanulmányát. (Erd. Hel.) Ahogy belenéztem már, vmi szaporabeszédűséget sejtek benne. Szeretettel ölel: Gulyás Pál