Déry Tibor: Börtönnapok hordaléka. Önéletrajzi jegyzetek, 1958 (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1989)

Önéletrajzi jegyzetek, 1958

ban megszöktem, s az országútról hoztak haza, s ma már nem tudom, mi az igazság. Nem voltam boldog St. Gallenban. Nem az intézeti fegyelmet okolom elsősorban, az nem volt szigorú, és sok kedvezményt kaptam. Kezdtek kiütközni belőlem azok a tulajdonságok, melyek alkalmatlanná tettek arra, hogy a meglevő társadalomban jól érezzem magam, melyek lassanként egy sértődött embert gyúrtak belőlem, s életem nagyobb részében magányosságra ítéltek. Kedvem ellenére tulajdonképpen, mert alapjában véve szerettem az embereket, mindig többre is becsültem őket, mint amennyit értek, s mindenkivel jó viszonyban szerettem volna lenni. De amíg nem találtam meg a hivatásomat, s ebben valamennyi sikert, tehát körülbelül a felszabadulásig, azaz ötvenéves koromig, addig boldogságra hajló, könnyen kielégíthető s tulajdonképp igénytelen, szerény természetemet megnyomorgatta a sértődöttség. Egész életemben csak két dolog tudott igazán boldoggá tenni: az ízlésemnek megfelelő természet és a munkám (de csak addig, amíg dolgoztam rajta); az emberek társasága, a mindenkori, kiválasztott, ritka barátoktól eltekintve, untatott vagy sértett. Megokolt kisebbségi komplexusom volt, jóval kevesebbet érek, mint amennyit képzeltem magamról. De hagyjuk!. .. tényeket akarok feljegyezni. Sok kedvezményt kaptam az intézetben, például megengedték, hogy saját szobámban végezzem el leckéimet, nem a közös tantermekben, hová csak az órákra jártam le. A Kereskedelmi Akadémiával a hátam mögött úgyszólván semmi tanulnivalóm nem volt, Muther: A művészet történetét tanulmányoztam, olvasgattam a szobámban. ,,Privatzimmer"-em volt, azaz kétágyas szobám. Előbb rövid ideig egy Bianchi nevezetű olasszal voltam együtt, az akkori tengerészeti miniszter fiával, legalábbis ő azt állította; nagyorrú, heves vérmérsékletű, igazi olasz. Ez hazautazott, utána Georges Monod lyoni franciával kerültem össze, akivel alighanem jobban rokonszenveztem, szívesebben emlékszem rá vissza. De nincs róla más emlékem, mint hogy gyakran megharagudott rám, mert én mindig francia beszélgetésre csábítottam el, holott ő németül szeretett volna megtanulni tőlem; haragjában ilyenkor sokáig konokul hallgatott, de nem mondta meg, mi baja velem. — Az intézetnek két nagyobb botránya volt abban az évben. Az egyik, hogy Gaille úrnak, az aligazgatónak a csinos, fitos orrú lányát megszöktette egy olasz diák; az apa utánuk utazott, de már csak Milánóban érte utol őket, a szállodában eltöltött éjszaka után. A másik: a monitorok épületében homoszexuális üzelmeket lepleztek le. Csak fél füllel hallottunk az éjszakai botrányról, melynek során állítólag verekedés tört ki, vér folyt; az ügyet elkenték. Egy Zakatopulosz nevű görögöt emlegettek mint az orgia egyik résztvevőjét; himlőhelyes arcú, rendkívül csúnya fiú volt, el nem tudtam képzelni, kinek telhetik benne gusztusa. Azt