Déry Tibor: Börtönnapok hordaléka. Önéletrajzi jegyzetek, 1958 (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1989)

Önéletrajzi jegyzetek, 1958

látszott meg rajtam. Szüleim szobámban az ajtó szemöldökfájára gyűrűt szereltettek, ezen tornásztam; a gyűrűt ki lehetett cserélni egy kis hintára öcsém számára. Sváb-hegyi szerelmem idején oly vadul hintáztattam meg Mariedlt, ő ült, én álltam a hintán, hogy a felnőttek közbeléptek. — Anyám fehérneműs szekrénye: a polcokon egymás mellett a fehérneműs kötegek, széles kék selyemszalaggal átkötve, elöl egy kis rozetta. Itt-ott elszórva egy-egy kis selyemzacskó (lila) valami ibolyaszagú porral s rávarrott műibolyákkal, két óriási vászondoboz, vörös virágmintákkal kivarrva, ezekben külön rózsaszín selyempapírba csomagolva szalagok, fátylak, csipkék, strucctollak, elefántcsont legyező, s minden csomagra ráírva, mit tartalmaz. Később, már az Árpád utcában, az egyik polcra rádolgozva egy kis Wertheim-kassza, mellette egy nagy piros iratgyűjtő. A szekrénynek titokzatos varázsa volt rám, innét lopkodtam előbb én, majd az öcsém a fehérnemű alá rejtett csokoládét. De én már előbb, négy-öt éves koromban is loptam befőttet a kamrából, s nagyon csodálkoztam, mikor anyám rájött, mert cseresznye magokat talált az éjjeliedényemben. A szekrényben tartotta anyám egy hosszú keskeny fehér dobozban a könyökig érő szabadkőműves kesztyűt (fehér), s megmagyarázta nekem, hogyha valaha bajba kerül, a páholy (nem tudom, apám melyiknek volt tagja) testvérei segítenek rajta. Bajba került ugyan elégszer, de tudtommal nem kapott segítséget. Volt még a szekrényben egy barna faragott fadoboz, tele régi fényképekkel, s egy lombfűrésszel készített, kék selyemmel bélelt kesztyűtartó doboz, melyet én csináltam valamelyik születésnapjára, azonkívül bőrdobozok, tárcák stb. Legalul összehajtogatva egy pléd, egyik oldalán fekete, másikon drapp mintájú; ha utaztunk, ebbe került az ágynemű, biztosítótűkkel, majd szíjjal összefogva. Parfümöt, szépítőszereket nem használt anyám, de volt egy monogramos ezüst toalettkészlete egy ezüstkeretes nagy álló tükörrel: szememben a világ csudája. (Azt hiszem, csak kínaezüst volt.) — Anyám születésnapját lobogó lelkesedéssel ünnepeltem (apámét higgadtabban): a reggelizőasztalt én készítettem elő az ajándékokkal, s ami a kamrában fellelhető volt, azt mind behordtam. * Körülbelül tizenöt éves lehettem, amikor beiratkoztam a Kereskedelmi Akadémiába, s ha választóvonalat akarnék húzni, azt mondanám, körülbelül ez idő tájt szűnt meg ártatlan boldog gyerekkorom. Gyerek maradtam még nagyon sokáig, időn túl, de már tele kamaszkori és egyéb tisztátalanságokkal. Egyre rosszabbul, kelletlenebbül tanultam, utáltam az iskolát, megtanultam félni és hazudni, s már az otthonom sem adta meg azt a majdnem