Déry Tibor: Börtönnapok hordaléka. Önéletrajzi jegyzetek, 1958 (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1989)

Önéletrajzi jegyzetek, 1958

heves ugatás közben majdnem összetörte, az utcán egy előtte haladó asszony kosarából kilopott s megfojtott egy tyúkot stb. A Zugligetbe vittem ki, Gross Andorék kertészéhez, s minden vasárnap délelőttömet vele töltöttem. A villamosmegálló jó kétszáz lépésnyire volt a villától, de Tyras megérezte jövetelemet abban a percben, hogy kiszálltam a kocsiból, s az örömtől vinnyogva a kapunál várt. Egy nap hiába mentem ki, a kutya eltűnt, a kertész szerint ellopták. — Azon a nyáron, melyet én Galócáson töltöttem, szüleim Lomnicon nyaraltak, Szilasiékkal együtt. — Apám felügyelő bizottsági tag volt a Nasici nál, amiért valami szerény tiszteletdíj járt. Az évi közgyűlésen száz—kétszáz részvényt tett le, ezek alapján volt szavazati joga, s hagyta jóvá a beszámolót; de a részvények nagybátyámé voltak. — A Wesselényi utcában apám bútora két mahagóni szekrény, a szoba két sarkában, köztük egy zöld bársonyféle anyaggal bevont ágydívány, fiókkal, a dívány fölött óriási tükör, kalapált vaskeretben. Ugyanúgy álltak fel ezek a bútorok később az én szobámban, az Árpád utcában. Az egyik szekrénynek kihajtható íróasztallapja volt. Norderneyba többféleképp lehetett eljutni: vagy a szigettel szemben levő Norddeich nevű kis kikötőből egy-két órás rövid hajóúton, először így közelítettük meg, vagy hosszabb hajóúton Bremenhafenből, esetleg Hamburgból. Ezt is megjártuk. A nagy kikötők lenyűgöztek, a hajók szüntelen százhangú, vastag, vékony dudálása szinte megsiketítette az embert. Azóta megjártam Marseille-t, Antwerpent, Genovát stb., sehol ezt nem tapasztaltam. - Norderneyban szamarat lehetett bérelni lovaglásra, végig a tenger mentén, én csak második vagy harmadik ottlétünkkor juthattam hozzá egyszer-kétszer, de még az orromban érzem ma is az állat kesernyés, furcsa szagát, tenyeremben a durva szőr tapintását. - Dendi koromban két gyűrűt is viseltem, egy halvány zafírt s egy karneolba vágott antik kamsat vastag arany foglalatban. Tavasszal, ősszel vékony fekete felöltőm volt, belső gombolással. Később nagyon széles karimájú, fekete puhakalapot viseltem, de volt girardi kalapom is, s puha hajlékony szalmakalapom. Emlékezetemben van még — már szegény korszakomból — néhány ruhadarabom: egy vastag világosszürke, bő kabát, béleletlen, Pesten is télikabátként viseltem még évekig, ezt Párizsban vettem (laissé pour compte, azaz rendelésre készült, de a vevő által a szabó nyakán hagyott, tehát olcsó), s egy barna, durva szövésű, beleszőtt, színes fonalakkal tarkított öltönyt, melyet Nizzában vettem (szintén laissé pour compté), ez kissé szűk volt, s éppoly elpusztíthatatlan, mint a kabát. Tán öt-hat évig ez volt egyetlen ruhám. Emlékszem végül már a hairnincas évekből egy lila, térdig érő viseltes télikabátra, melyet Gusztitól kaptam, utáltam, de évekig kénytelen voltam viselni. Végül sikerült másikat vennem helyette, s ezt Zelknek adtam. De még