Déry Tibor: Börtönnapok hordaléka. Önéletrajzi jegyzetek, 1958 (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1989)

Önéletrajzi jegyzetek, 1958

mint hogy adjak, s érzelmi skálámban mindig nagy szerepet játszott a hála. Most azonban azt érzem: soha senkitől többé elfogadni! Pádiék - fiatal házasok voltak - a Várban laktak, a Verbőczy utca 3.(?)ban. Egyemeletes kis ház, a sötét kapualjból csigalépcső vezet fel, alul a lépcső karfáján egy kőgömb. A lakás két szobából állt, a nagyobban, a kétablakosban asztal, székek, egy sarló alakú kis dívány, könyvespolc, csupa öreg holmi, a kis szoba olyan keskeny, hogy csak egy ablaka van, két ágy, szekrény fér el benne. Az ablakok a Verbőczy utcára szolgálnak. Úgy rémlik, hogy petróleumlámpával világítottak. Később, tán 1917 végén vagy 1918-tól kezdve, amikor én szüleimtől elköltöztem a Veronika utcai albérleti szobába, ha este együtt voltunk Pádiékkal, rendszerint hazakísértem őket, s ott aludtam náluk, az első szoba kifli alakú csöpp díványán, melyet még egy székkel is meg kellett toldani, hogy legyen hova tegyem a lábamat. Ilyenkor ha reggel felébredtem, Pádi már gyakran az ablaknál ült, félig felöltözve, a térdén egy papírlappal, s verset írt, Annus még a másik szobában aludt. De írás közben nem mutatott részleteket, csak ha kész volt. Később, amikor már nem jártam irodába, s nappalaim is szabadok voltak, sokat sétáltunk a Bástyasétányon, gyakran velük ebédeltem vagy vacsoráztam a „Kis Baltá"-ban, egy olcsó kis kocsmában, mely a Szentháromság tér és a Verbőczy utca között, egy hátraugró házban volt, úgyhogy nyáron négy-öt asztal a kocsma előtt, a szabadban állhatott a kiszélesülő járdán. Zónapörköltöket ettünk, egyikünknek sem volt pénze, Annus gyakran éhes maradt. Kedvére akkor ehetett igazán, ha Nagy Zoltán néha feljött pár napra Debrecenből, s ilyenkor minden este vacsorázni vitte Pádiékat, Havas Gyulát, s persze mentem én is velük, mert nagyon szerettem Nagy Zoltánt. Szófukar, csendes, szelíd ember volt, fél szemére kancsal. Pádi beszélte, hogy debreceni újságíró korában kettesben nyaraltak egy Svedlér nevű faluban, egész nap horgásztak, s egy szót sem szóltak egymáshoz. Pesten Pádi, főképp barátai között, már beszédesebb lett. A vacsorázóhelyek a legjobb budai kocsmák voltak: Márvány meny asszony, Diófa, Zöldfa, s Nagy Zoltán a legdrágább ételeket rendelte Annusnak, aki szintén debreceni (Küs Annus, A Csap utcán véges). Később, Pádi halála után Nagy Zoltán néha eljött a Hadikba, Karin thy ékhoz; még később Pestre költözött, de akkor már nemigen találkoztunk. Megházasodott végül? Nem emlékszem. Csak annyit tudok, hogy a nyilaskorszakot túlélte, de két-három nappal a felszabadulás után meggyilkolták Falk Miksa utcai lakásán; valamilyen homályos ügy volt; rablógyilkosság, zsarolás? (Nem tudom, feljegyeztem-e, hogy Tihanyi is úgy végezte, hogy Párizsban meggyilkolták, de ebben nem vagyok bizonyos, lehet, hogy csak rablótámadás érte, úgy emlékszem, éjjel, az utcán. Én akkor már nem voltam Párizsban.)