Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Milyen volt? Hogy élt?

Lacikám, drága Lacikám, (Dátum nincs) Isten úgy segéljen, elsősorban szeretlek és sajnállak, még ilyenkor is. És csak másodsorban... Mindenki becsapott ma reggel járandóságaim elúsztak. Lacikám, egyszázat! az istenért [... ] ölel szerencsétlen barátod Micawber Frigyes (Dickens egy alakja — K.Dné) Lacikám, személyesen és élőszóval nem tudnám kinyögni, az ember végén mégiscsak a tollát kényszeríti olyan disznóságra, ami a torkának derogál. Köztünk maradjon. Ne szólj senkinek, még nekem se - ha ma délután négyig nincs ötszáz pengőm, a legrémesebb bajok vannak, lakással és gyerekkel és velem. Következő lehetséges, ha hinnél nekem, miután istenben és hazában már úgyse tudsz hinni, hinni pedig kell valakiben. A Büchler még múltkor kijelentette, hogy ad nekem akár ezret is (de csak ötszáz kell most), ha Te aláírod, rögtön ad, azt mondta, hat hónapra. Nézzed, Lacikám, ez mindenképpen egy üzlet számodra. Ha én ezt az ötszázat nem fizetem vissza (mint ahogy bizony isten visszafizetem) a Büchlernek, akkor ismerve az emberi lelket, én úgyis úgy megharagudnék Rád, [...] hogy nem tudnék veled szóba állni többé, ami viszont csak nyereség lenne számodra, mert olyan emberrel, mint amilyen én lennék ez esetben, leghasznosabb dolog nem érintkezni. Viszont Berlinből rendszeres pénzek néznek kijövő hónaptól kezdve, tehát erre nincs kilátásod. Lacikám, ne haragudj. Ügy utálok mindenkit, képtelen volnék máshoz fordulni, még ha lehetne is, de nem is lehet. Fogadd el a koldusnak ezt a furcsa ajándékát, hogy attól kér, aki neki rokonszenves. Egyébként mit szólsz? Nem hozzám. A dolgokhoz. Mi? Hm? Szeretettel ölel Karinthy Frigyes