Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Karinthy és Kosztolányi

KARINTHY ÉS KOSZTOLÁNYI Ahhoz, hogy kettejük barátságának a jelentőségét élesebben láttassam, a század első évtizedének irodalmi helyzetére kell némi fényt vetnem. Az első „nemzedékből már csak az öreg Jókai él, egyre halványodó dicsőségének az árnyékában. Mikszáth Kálmán ekkor inkább politikusnak, politikai adomázónak számít. Szívesen olvassák, főként vidéki udvarházak­ban, az igazi értők elismerik, boldogan vállalják „nagy magyar írónak ', de lázas izgalmat a Szent Péter esernyője s főképpen a Lohinai fű kötete óta nemigen keltett. A kormánykörök dédelgetett, szalonképes írója Herczeg Ferenc, aki éppen csak annyi szeszt vegyít írásaiba, amennyi nem borzolja fel sem közönsége, sem a hatalmasok idegeit. Rajta kívül egy szekérderékra való közepes s a közepesnél is érdektelenebb „gutgesinnt 1 tollforgató - nagyrészt középiskolai tanár vagy államhivatalnok - a Vasárnapi Újság, Ország Világ, Üj Idők hasábjain (ez utóbbinál leginkább nőírók vergődtek túlsúlyra) s a napilapok tárcarovatában elégítik ki az olvasni vágyó polgár­ság szükségleteit. Vajda János, Komjáthy komor és Reviczky nemesen halk hangját alig-alig hallják meg a hazafias frázisoktól, banális idillektől eltompult fülek. Az irodalmi légkör posványosan pállott. A Hét, Kiss József lapja már némi pezsdítőbb levegőt áraszt, de az igazi fellendülés a Nyugattal, a „máso.­dik nagy nemzedék -kel kezdődött. Ady, Babits, Kosztolányi, a költők, Móricz Zsigmond, a regényíró, lázba hozták nemcsak a városi fiatalságot, de felkorbácsolták az egész magyar irodalmi közvéleményt. Egy-egy éppen meg­jelent versről, elbeszélésről, regényrészletről hangos viták folytak utcasarko­kon, kávéházakban, színházi kiskapuknál, magánlakásokban. Közben persze felsorolhatom egy sereg más írónak a nevét is, Heltai Jenőét, Molnár Ferencet, Bródy Sándorét, Gárdonyiét s még többeket, akik, ha nem is mindannyian a nagy hagyományok alapján, de valamennyien egy­egy új színnel, egy-egy új hanggal gazdagították ezt a szellemi megújulást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom