Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)
Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Verpelét
Mert hiszen Kosztolányi is hamarosan megértette és számba vette, hogy barátjának a fenti visszatetsző vagy méginkább kétségbeejtő kijelentése, a nők által s a nők miatt boldogtalan, nem szép férfinek túlságosan szerény önvigasztása volt csak. Karinthy is éppúgy ragaszkodott Kosztolányihoz, mint az őhozzá. Halála után jegyzőkönyvében megtalálták egy feljegyzését: „Hosszú vers Kosztolányihoz, évfordulóra (nincs feleség, gyerek, stb. csak barát) Álmom: Didus, meg vagy halva. 1 Frici és Aranka voltaképpen önbizalom hiánya miatt gyötörték egymást és voltak mindketten boldogtalanok, s Kosztolányi jól tudta ezt. Igaz ugyan, hogy kettejük boldogtalanságának indító oka közt lényeges minőségi különbség volt. Karinthy befelé forduló, nemes bizonytalansága a művész kétkedéséből fakadt, míg Arankáét a testi hiúság táplálta. — Én legalább olyan jó táncosnő lettem volna, mint amilyen jó író maga! — vágta egyszer férje szemébe. Idézem Karinthynak ezt a mondatát: „Szép nőnek születni — ez lett volna talán egyetlen esélyem. Doktor úr... 2 Mennyire szeretett volna szép lenni. Velencében 3 hallottam tőle ezt: „Valamikor nagyon szerettem volna szép lenni, most ez is megtörtént (?), és nem találtam ebben semmi örömet. A Colleoni szobor körül sétáltunk a férjem, a fiam, Karinthy és én, míg Aranka a Merceriát járta. — Csodálkozva pillantottam rá. Nem volt most se szebb, se csúnyább, mint máskor. Ez közvetlenül az után történt, hogy megoperáltatta az orrát kozmetikus orvossal. Cseppet sem változtatott rajta. Mi, akik szerettük őt és becsültük, egy percre se láttuk őt csúnyának, igaz, hogy most szebbnek se. De sokan, legtöbben csúnyának mondták. Aranka egyszer — hirtelenül — az uramhoz fordult: — „Te, Desire, írj rólam egy verset, de benne legyen ez a sor: Ki szenvedsz csúnya férjed oldalán. Az uram, abban a percben már mondta is nevetve a verset a fekete krizantémról, s a kívánt verssor is benne volt. — Hallja, Frici? — fordult Aranka diadalmasan a férjéhez. — Kérem, ne ízetlenkedjék - mondta Frici, elfordult, és a szokásos sóhajjal, karját-lábát lóbálva odébb lépett. Ekkor láttam ilyesmiért először komolyan haragudni. Az uram utánament és megölelte. — Nevess rajta — mondta. Hasonló versekkel — az Ady-versekkel — kapcsolatos eset Ascher Oszkár jelenlétében zajlott le.
