Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)
Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - A párduc
mely szülte őt" — kétségkívül ez a bűn, a „kor bűne" őnála a szokottnál nagyobb méreteket öltött, és sokban jobb volt, mint osztályának legtöbb aszszonya, mindenesetre eszesebb, s az öngúny sem hiányzott belőle. Nehéz őt beskatulyázni. Ő Aranka volt, a párduc, a tigris, s ahogyan férje, Karinthy mentegette (mert Arankát gyakran kellett mentegetnie): „tigristől nem lehet azt várni, hogy doromboló cica legyen, vagy valami egyéb unalmas, de hasznos háziállat . Nem, Aranka nem volt, semmiképpen sem volt unalmas és semmiképpen sem hasznos. Sok-sok évvel ezelőtt írtam róla egy arcképvázlatot, 5 most ebből idézek: „Afrikai nő. Ez szabja meg jó és rossz tulajdonságait. Fekete és fényes, fényes és fekete, mint egy arab papipa, éles, mint egy arab kés és olyan kegyetlen is. Cruelle, 6 ez a szenvedélyesen hangzó francia szó jut az eszembe róla. Se ruhát, se társadalmi konvenciót nem tűr magán, egy-kettőre leveti ezt is, azt is, de cifrálkodni szeret. Még a tudományt és az irodalmat is csak úgy használja, mint vadnők a strucctollat, ékességül. Férjére féltékeny, de nem a szerelmére, nem az alkotására, pusztán a sikerére. Ha ruhát csináltat és biztosítják, hogy a ruha tartós lesz, sokáig viselhető, rémülten felkiált: - Ne, csak azt ne, csak tartós ne legyen, inkább hamar másikat. Kegyetlenül jó megfigyelő, akár egy kamasz. Minden fonákságot, minden fontoskodást vagy nagyképűséget azonnal észrevesz és kipellengérez. Meghatódni nem képes, feszültséget elviselni nem tud. A halál is nevetséges a számára, nem a szeretet, csak a hiúság szempontjából nézi még a halált is. (Amikor az én férjem meghalt, azt mondta nekem: „Mit bőgsz, te buta, inkább örülj, hogy nem lesz soha öreg. ) Betegeken főként elmebetegeken — orvos létére — csak hahotázni tud. 7 Voltaképpen a szerelmet is nevetségesnek érzi, még a sajátját is. Emlékező tehetsége pompás, de elsősorban „emlékeztető képessége , amely leginkább olyasmire irányul, ami másvalakit, lehetőleg a férjét, megalázott vagy kellemetlen helyzetbe hozott. Ahol ő megjelenik, csak őrá lehet figyelni, nem tűri, hogy másról vagy másvalakiről essék szó. Folyton-folyvást csillogtatja magát. Szeretni nem tud, csak tetszeni akar. Ha csókolódzik - saját vallomása ez —, közben tréfából kilopja a férfi zsebéből a pénztárcáját. A férjem „nemi bohóc -nak nevezte. Sajátmagáról a legmeghökkentőbb dolgokat nyíltan hirdeti — a családi fészek becsületének a védelme ismeretlen a számára —, amellett az az érzésem, hogy valamit rejteget, és ezzel a nyíltsággal egyebet leplez, olyasmit, amit,