Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Karinthy és Kosztolányi

„Kicsoda micsináld a kicsodát, micsodával, micsodával". Nem is gondolkozott, máris fújta: „Isten áldd meg a magyart, jókedvvel, bőséggel". Vagy ezt: „Milyen micsodáim hányan micsináltak, mikor milyen hol micsinálnak" Ezt is tüstént tudta: „Kis ibolyáim mind elkeltek, majd újak síromon teremnek".

43 Cyranóból adtak fel neki egy sort. Azonmód megmondta: — Nem magyar vers, valami romantikus idegenből fordított írásból való. Elsétáltak a Hadik kávéházból egészen a Kelenföldi állomásig és vissza, s az egész úton végig, minden feladott sort kitalált. Kivéve egyetlenegyet, az utolsót. „A kicsodát micsinálja micsodával a micsoda micsoda és micsinálja micsodával a micsoda - kérdezte Ascher Oszkár. Karinthy nem tudta. Hiába törte a fejét, nem tudta. — Nem jól kérdezed — mondta. — Kérdezd mégegyszer. Ascher jól kérdezte. Karinthy Halottak című saját verse volt ez: „Az élőt kínálja gyümölccsel tavasz, nyár / És kínálja borral a tél. 44 Frici olyan dühbe jött, hogy kijelentette: — Tudod mit, ez nem is jó vers, azért nem találtam ki. Inkább vállalta, hogy a verse nem jó, mint azt, hogy nem tudta kitalálni. Játszottak, örökösen játszottak, mert enélkül lehetetlen lett volna elviselniök az életet.