Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Karinthy és Kosztolányi

Egyik könyvére ezt az ajánlást írta, Ady modorát karikírozva: „Kosztolányi Dezsőnek. Nagy megforrósulások hűvösén, kicsit. Karinthy Bandi. * A gúnyvacsorát Dide és Frici közösen főzték ki, s nálunk tálaltuk fel. Vendégeket hívtunk, ki mindenkit, már nem emlékszem, céhbelieket s azok asszonyait, s a szép, kézzel festett 100 éves selagenvaldi porcelán tálakon vizes köménymaglevest, ragacsos, üres galuskát adtunk az asztalra, végül pedig feketekávét cikóriából. Kérdezgettük a vendégeket, hogy ízlik? Nem sós kicsit a leves, nem kemény kicsit a galuska? Elég erős a fekete kávé? Némi gondolkozás, kis szünet után, nehezeket nyelve valamennyien azt vallották, hogy nagyon jó, nincs semmi hiba, de lassacskán valamennyien elszontyolodtak, elszótlanodtak. Végül a beavatott szobalány, aki körülhordozta a tálcát, és egyre kínálgatta, hogy tessék még parancsolni, hangosan elnevette magát, belőlünk is feltört a kacagás. Utána aztán lehordattam a tányérokat, és beadattam a másik vacsorát, erőlevest csészében, fogas előételt, bélszínt körítéssel, s végül málnás tejszínhabbal töltött, csokoládés, gesztenyés, hatalmas croquembouche, magyarul krokambus tornyot, * Egy írótársuk Siófokon, felbérelt egy sereg gyereket, hogy menjenek oda Karinthyhoz, és kérjenek tőle autogramot. Karinthy nagyon büszke volt a népszerűségére és ünnepélyes arcot öltve minden gyerek cédulájára odakanyarította a nevét. A gyerekek nézték, nézték az aláírást, majd - vállalt szerepükhöz híven — ezt mondták: — Ja, hát ön nem Kosztolányi? Mi azt hittük. Akkor köszönjük, nem kell, tessék! — visszaadták neki az aláírt papírszeletkéket. * Együtt csúfolódtak Kosztolányival királyok és más hatalmasságok címein. Dugóhúzó Dagobert, Koleragyanús Károly, ilyen és ehhez hasonló nevekkel cserélték föl az ismert történelmi nagyságok kísérőneveit. Karinthy Olajba főtt szent Wawriknak nevezte azt a Wawrik nevű verőcei fűszerest, aki