Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Karinthy és Kosztolányi

egyikük vagy másikuk halálán van, szokványos, ostoba vigasztaló szavakat mondogattak egymásnak, el akarván hitetni a másikkal, hogy kutyabaja, kicsúfolva az elbutult öregeket, magát az öregséget, a betegséget és a halált is. * Volt Fricinek egy találmánya is, ami komolyan foglalkoztatta. Ezen sokat mulattunk. Ez a találmány egy gumiból készült felfújható földgömb volt. Dide sokat gúnyolta érte. - Hogy ez milyen nagyszerű - mondta -, például hajótörés alkalmával a vízbefúló előveszi a zsebéből, fölfújja, és pontosan tudni fogja, hogy a földgolyó hányadik szélességi és hosszúsági fokán fúl a tengerbe. * Fájt a torkom, s panaszkodtam Fricinek, hogy beteg vagyok, meg fogok halni. — Te csak halj meg nyugodtan, a többit bízd rám - mondta. * Kezdetben a Józsefvárosban tanyáztak, a Guttenberg téren levő vendéglőben, a Baross és Valéria kávéházban, főképpen a háború előtt, a húszas évek végéig a New York lett az otthonunk, de esténként leginkább minálunk, a Tábor utcában kötöttek ki. Volt egy nagyon szép túladunai lányunk, háztartasi alkalmazott, ezt a lányt éveken át sem sikerült rávennünk arra, hogy Karinthyt kiszolgálja. Az ebédlőig behozta a tálat, vagy a dolgozószoba ajtajáig a feketét, ott nekem kellett átvennem. Karinthy, aki minden egyes városi emberrel pajtási viszonyban volt, s azok is ővele, ezzel a már régóta köztünk élő, kedves és jómodorú, igen értelmes falusi lánnyal nem tudta megtalálni a megfelelő hangot. A zsellérlány rossznéven vette a tréfálkozásait, lenézésnek, gúnynak vélte, szeles és széles gesztusaitól is idegenkedett. Frici minden alkalommal eltört valamit, kiborította a bort, a feketekávét, levest az abroszra, a cigarettahamut a földre szórta. Nem tudott vigyázni. „Esküszöm, előre tudtam, hogy le fogok valamit ejteni — írta — ebben az üveggyárban. Hát le is ejtettem. Egy szép üveg barackot. Nem baj, fújjanak másikat." (Murano üveghuta)** Közvetlenül az első világháború után egyszerre vettünk - részletre — egy-egy Remington írógépet az első, Amerikából hozzánk érkezett gépek közül.