Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Első találkozásunk

Nyolcan voltak testvérek. Ketten, két kislány, Mariska és Katica, már kicsi korukban elhaltak. Édesanyjuk

14 valami májbajban halt meg, amikor kilencedik gyermekét várta. Karinthy Frigyes hat éves volt ekkor, öccse, Jóska mindössze kettő. A négy lány — valamennyi — idősebb volt Fricinél. Hatan maradtak árván, anya nélkül. Elza,

15 a legidősebb lány, lett az anyahelyettes. Frici a család mulattatója, szórakoztatója, költője. Már egészen kisfiú korában értett a nevettetéshez. Állathangokat utánzott, de olyanformán, hogy a ló miképpen kukorékol, hogyan gágog az oroszlán, hogyan ugat a veréb, vagy hogyan nyerít a béka. Gyerekkorában mindenáron tengerész szeretett volna lenni. Jelentkezett is később, de nem vették fel. Tizenhárom éves korában írt egy verset, ezt egyik barátja megzenésítette, és az egész gyerekszoba együtt énekelte: Bontsd ki lenge szárnyad Tarka képzelet Ábrándok hónába Röppenek veled Óceán szívének Dobogása hív Oda vágy a lélek Oda vágy a szív. A szabadság napja Vár amott reánk Teljesül mit ifjú Szívvel álmodánk.

16