Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)
Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Első találkozásunk
— Az nagyon művelt fiatalember, ha tudni akarod — újságíró — védekeztem. — Ha olyan nagyon művelt, legalább tudnia kellett volna, hogy mi az illem. Se szó, se beszéd, bejött a szobába, és még csak be se mutatkozott. Ez igaz is volt. Én kérdeztem meg tőle, hogy hívják, de még azután is elfelejtettem a nevét, szokatlan név volt, azt hittem, hogy talán csak írói név. Őszintén szólva nem is nagyon érdekelt a neve, ilyen fiatalember amúgy se híres még r , az arcáról meg amúgy is ráismerek — gondoltam. — És paprikás kenyeret evett — kuncogott a húgom. Másnap megint eljött. Két könyvet hozott nekem ajándékba. Egyik Az ember tragédiája volt, piros vászonkötéses kis könyvecske, még ma is megvan, a másik vaskos, tömpe, barna keményfedelű, irkalapokból összeállított kötet, 4 benne szép, gyöngybetűkkel írva vagy negyven Heine-vers magyarra fordítva, saját fordításában. Ezt az idők során valaki elemelte. Nem lehetetlen, hogy sokkal-sokkal később rátalált a könyvtárunkban, és ő maga vitte el. Ez a két író, Madách és Heine kísérő társai végig, egész írói pályáján. Olykor szerényebben a háttérbe vonulnak, hogy helyet adjanak másoknak is, Heine lassacskán le-lemarad, de Madáchot és főként Ádámját Az ember tragédiájából már-már azonosulásig magáénak érzi. Sokat sétálgattunk együtt, többnyire kifelé a Városligetbe, és ő séta közben is mindig verseket szavalt. Az ember tragédiájának minden sorát már kívülről tudtam, annyiszor hallottam tőle, ma is ott tudom folytatni, ahol valaki abbahagyja. De kívülről tudta az egész családja, valamennyi testvére. Martinovics című versét is hangosan szavalgatta, gesztikulálva az utcán. Legtöbbször azt a versszakot, amely úgy kezdődött: Először Sigrayt vezették köztük el.. . 5 v. Csupa lelkesség volt és lobogás. A dúdoló című költeményét is utcán jártunkban hallottam tőle. Közben A dúdoló dalát énekelgette, érzéssel: Kár volna még meghalni, Szeretőmet itthagyni.. . 6 Nem zavarta, hogy az utcán vagyunk (igaz, hogy engem se zavart ez). Otthon volt ő az utcán is.
