Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)
Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Nem lehetett
— A gyereknek ki van a lába a cipőből, maga pedig itt cigányozik — rezzentette föl Aranka érdes, rekedtes hangja. — Gyerünk. Fizessen. Én nem maradok itt egy percig sem. — Fölugrott. A cigány eloldalgott. Frici alélva sóhajtozott. A lány összeszorította a száját. Hamarosan elköltözött tőlük, és nem sokkal később haza is utazott Norvégiába. Lehetséges, hogy Aranka már megbánta hirtelenkedését, mert olyan volt ő — ahogyan valamelyik verpeléti író-látogató jellemezte —, hogyha a szobába belép egy púpos, Aranka csúfondáros röhögéssel felkiált: — Jé, egy púpos! De miután észrevette a konsternációt, amit keltett, rögtön megsimogatja a púposnak a púpját, mondván: — Nem is púpos, nem is púpos. Frici pedig cipelte tovább beteg vállán a terheket. Párizsba készült menni, a könyvét akarta volna ott elhelyezni. (Meg is jelent később franciául és főképpen orvosi körökben nagy hatást tett.) Hitler már bevonult Ausztriába. Kezdetben Frici még nem látta egészen tisztán a következőket. „A faluban a legárjább én vagyok — énekelgette, az ő módján, keserűségében viccelve, de hamarosan szörnyűségek történtek, a német pribékek Bécsben kegyetlenkedtek, itt nálunk zsidótörvény, Párizsba se mehetett már. Többnyire a Dunaparton, a Dunacorsó kávéházban üldögélt, méltatlankodott, haragudott. Enyhe augusztusvégi alkonyat volt,. sétáltunk ketten a dunaparti sétányon. Akkoriban megjelent könyvemről 1 beszélt nagy szeretettel. — Tudod - mondta —, nemcsak az a jó benne, amit megírtál, hanem az is, amit elhallgattál. — Majd azt mondta: Meglátod, Manyika, nagybeteg leszek, mindig álmos vagyok. — ördögöt leszel beteg, a butaságtól vagy mindig álmos — feleltem neki, egyrészt a szokáshoz híven, nyeglén, másrészt és talán inkább azért így, mert férjem halála után sokat mardosott az a gondolat, hogy talán nem tudtam eléggé elrejteni előtte a betegségén érzett kétségbeesésemet és félelmemet. Kihúzta magát Frici. — Jegyezze meg magának asszonyom — válaszolta (ha kicsit meg volt sértve, mindjárt ilyen ünnepélyes hangon kezdett beszélni) — én, amikor alszom, akkor is okosabb vagyok, mint más, amikor legéberebb! 2 Másnap Siófokra utazott a Vitéz penzióba, mint mondta - két-három napra. *
