Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Milyen volt? Hogy élt?

Lágyszívű volt, mint a puha cipó, aki csak kért tőle pénzt, annak adott — némi sóhajok közben —, de adott mindig, mert tudta, mit jelent a pénztelenség miatt szenvedni. Azt írta, hogy száz korona nem minden esetben azonos száz koronával, attól függ, kinek mennyire van feltétlenül szüksége. Aki csak valamennyire is ismerte Karinthyt, mind a „pénzhajszát emlegeti vele kapcsolatban. „Egyik napról a másikra élek — írta egy pénzt kérő levélben. „Akinek nincs tartaléka, mindent négyszeresen fizet. „Közgazdasági alap tételemet a magántulajdon definíciójáról életem ad absurdum bizonyítja égbekiáltó módon, miután az én esetemben olyan tulajdonról vél tudni mindenki, ami nincs meg."

2 Rengeteg pénz folyt be hozzá, majd százféle csatornán keresztül, perceken belül elfolyt. Kérni is tudott pénzt, habozás nélkül, onnan, ahol tudta, hogy sok van. Egyszer csak így szólt az utcán: - Szervusztok, megyek Goldberger Leóhoz, hatszáz pengőre van sürgős szükségem, kapok tőle hatszáz pengőt. - Miért kapsz? Mit csinálsz neki? — faggattuk. - Nagyszerű reklámot írok neki. - Mit például? - Azt még nem tudom, de ott majd eszembe fog jutni. Félóra múlva elégedetten jött be a kávéházba. Megkapta a hatszáz pengőt. Reklámot se kellett írnia. Csaknem naponta járta a bankokat, a GyOSz-t,

3 a nagy vállalatokat. Később már csak a titkárját küldte a különböző összegekkel bélelt borítékokért. Ezért senki sem haragudott rá. Inkább örültek, hogy végre egy igazi író is kap pénzt azoktól, akik busásan megfizették a revolverező újságírót azért, nehogy megírjon valamit. De nemcsak sajátmagának, másoknak is tudott kérni, ha erre nagy szükség volt, és ő maga nem tudott segíteni. Néhány, Hatvány Lajoshoz írt levelének

4 másolatát közlöm itt: