Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - A vérzőszívű Bajazzo

így aztán a neves hipnotizőr abban a rendíthetetlen hitben távozott az estélyről, hogy én pompás médium vagyok, Karinthy is — úgy látszik — tud hipnotizálni, de hallatlanul felelőtlen és lelkiismeretlen ember. * Egyszer azután Karinthy is megtréfálódott, méghozzá keservesen. Szívesen járta a jobb hírű üzleteket, be-bement egy-egy boltba, élvezte népszerűségét, azt, hogy nevén szólították, apróbb ajándékokkal kedveskedtek neki. Egyik belvárosi férfidivat üzletben a tulajdonos lelkendezve fogadta. — Á, a kiváló író, mennyire meg vagyok tisztelve! Kérem, válasszon magának valami szépet — selyem házikabátokat rakott ki elébe. Karinthy kiválasztott három háziköntöst, két rövidet meg egy hosszút, japán mintázattal. Roppantul örült ezeknek, mindenkinek mutogatta, dicsekedett, hogy ajándékba kapta egy tisztelőjétől. Otthon állandóan, felváltva viselte, hol az egyiket, hol a másikat, de leginkább a japáni selyemből készült hosszú köntöst, még a kávéházba is abba akart lemenni. Néhány hét múlva a kereskedőtől megkapta a borsos számlát.