Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - A vérzőszívű Bajazzo

A lány sírva ment Karinthyhoz a kávéházba. — Karinthy úr, kérem - szipogta. — Na, mi az, mi történt? — A nagyságos asszony kidobott, és most nem akar beleírni a könyvembe, pedig én anélkül nem tudok máshol elhelyezkedni. Tessék beírni, Karinthy úr kérem. — Mit kell abba beleírni? — kérdezte Karinthy. — Hát azt, hogy mennyi ideig szolgáltam Karinthy úréknál. — Na és mennyi ideig? — Kilenc hónapig. — Adja ide azt a könyvet. Karinthy kicsavarta töltőtollat, a kis cselédkönyvet maga elé tette a márványasztalra, és a következőket írta bele: „A Karinthynénál együtt eltöltött keserves kilenchónapi szolgálat emlékére.'' Aláírta a nevét: „Karinthy Frigyes" * Arankának, a feleségének valamelyik úgynevezett „szőrös szívű tőkés" nagybátyja, aki sohase segített, amikor arra igazán szükség lett volna, egy ízben felkereste őt Siófokon. Valami szerelmi bonyodalomba keveredett, és „az írótól akart tanácsot. Sétáltak együtt a szállodától a strandig, onnan megint vissza, vagy három kilométert. A látogató egyre beszélt. A „feleségem — mondta —, a „szeretőm , majd megint a „feleségem és újból a „szeretőm . ' Hosszan vázolta a helyzetet. Végül megkérdezte: — Mi a véleményed a dologról, mit tanácsolsz? — Mondd el, kérlek, mégegyszer az egészet. Nem figyeltem oda — leckéztette meg Karinthy a tolakodót. * Egy házi jelmezestélyen Aranka a szokottnál is jobban „hetyegett" (Karinthy írt erről a szóról egy kis karcolatot),

7 hindu nőnek volt öltözve, afféle bajadérnak. Már néhány pohár pezsgőt is megivott. Hosszú, meztelen karjait lendítgette, csavargatta, „Jöttem a Gangesz partjairól - szavalgatta. — Igen, az Orczy ház harmadik emeletének a gang-eszéről — vágta felé szárazon Frici. (Az Orczy ház, a Király utca és Károly körút sarkán