Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Verpelét

— Karinthynak — rémüldözött a kisfiú. — Ja, Karinthyt keresi? Az nem itt lakik, hanem egy emelettel följebb. A báva kisfiú ezután lehorgasztott fővel megindult a padlás felé a lépcsőn, följebb már emelet sem volt. Ezt sohasem felejtette el a gyermek. — Mindig komiszkodtál velem — vágta egyszer, még kisfiú korában, apja fejéhez, pedig az úgy bánt vele, mint a hímestojással. Anya és az újszülött kisfiú

10 hazakerült a Bábaképző Intézet szülőosztályáról. Illett megkeresztelni a gyermeket. Karinthy értesítette a kerületbeli evangélikus tiszteletest, s a fiatal lelkész örömmel felajánlotta, hogy a híres író fiát megkereszteli, s a szertartást elvégzi otthon a lakásban, nem kell a csecsemőt a templomba vinni. A mondott időben megérkezett a pap, talárban, az otthoni keresztelőhöz azonban semmiféle előkészület nem történt. Keresztapának felkérte ugyan Karinthy Beöthy Lászlót, a színigazgatót, aki szintén nem jelent meg, keresztanyáról azonban végképp megfeledkeztek gondoskodni, s egyetlen erre alkalmas nő sem volt a láthatáron. Véletlenül toppantam be hozzájuk, s a fejletlen, nyiszlett csecsemőt az én kezembe nyomták, így lettem én a keresztanya. (Azóta is csodálkozom, ha rátekintek a hatalmas termetű, ma már harminchat éves férfira.) Zűrös, nagyon zűrös ház volt a Karinthy-ház, és egyre zűrösebb. Volt ott mindenféle állat is, azután egy szép napon már nem volt. Kutyán, levelibékán, teknősbékán kívül házinyúl, sőt még mókus is kerengett, kúszott, s a díványokat, zsöllyéket fának nézve hántotta le a borítást. Minden egyes ilyen állatka drámai körülmények között pusztult el. A teknősbéka Frici kezéből, az ötödik emeletről zuhant le az udvar kövezetére. Megsiratta. — Hagyjátok szegényt — mondta —, csak engem szeretett. Sokat veszekedtek a feleségével azon, hogy a mókus melyiküket szereti jobban. Frici egyszer hazaért, karjában a mókussal. — A kapunál várt engem — mondta —, és amikor messziről meglátta, hogy jövök, elém jött a Verpeléti úton. Mégiscsak engem szeret jobban... A váltakozó háztartási alkalmazottakon kívül volt házitanító és volt német kisasszony is, volt trombita, zenegép és rádió, majd a trombita is, a rádió is, a zenegép is elromlott vagy eltörött, a házitanító nem bírta tovább és elment, a kedves német kisasszonyt feleségül vette Somlyó Zoltán, de azért a lárma sohasem szűnt meg. Nem csoda, hogy a zajos kávéház még mindig alkalmasabb területnek bizonyult írás számára. Amikor Karinthy 1926 nyarán feleségével együtt a Semmeringre, majd onnan Velencébe utazott, barátja, Ascher Oszkár, Karinthy akkori titkárá-