Kelevéz Ágnes - Kovács Ida: Kosztolányi Dezső: Napló. Igen becses kéziratok (1933-1934) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1985)

Napló

Emlék. Vörös, szeles, téli alkonyat a ludasi orvos házában. Milyen magány és öregség! (Öcsém) Emlék. Ludas. 1931 karácsonyán, amint Ludasra megyünk Anyikával, megállunk a befagyott Palicsi tó előtt. A kocsi vár. Nézünk. Mint az északsarki vidék. Már tudom, hogy anyám szemét operálni kell. Szívem fáj. Azt hiszem, hogy meg fog vakulni. Karjába kapaszkodom és vezetem. Végtelenül szeretem. Nyáron 6 kilométert tettünk meg gyalog Palicstól Ludasig, és oly fürgén járt, hogy boldog voltam: milyen fiatal az anyám. Anyika: "Velem a cseléd ne törődjön. Egyenrangúan." Pucikával tárgyalják, hogy én vagyok a szerb tanító, ő nevet ezen, hogy nem tudok szerbül. Komolyan vesz: két színház, csetri, dvádeszed. Nem tudok már enni ebből a micsodából. Pici kutya fülébe bepetélt a döglégy, majdnem pillék repültek ki belőle. A kutya szenved, Árpi kezeli, a kutya hálás. Emlék. (Bécs) Kastl barátom, aki onanizál. Hideg szobában télen befagyott a mosdótálam. Téli délutánokon egyedül ültem a szobában és írtam. (Fázott a kezem.) Szemben velem egy korcsolyapálya, szól a kintornás, de sohase mentem megnézni, hogy hol lehet ez a pálya és kik vannak rajta. Félhülye háziasszonyom egy öreg, kedves, bécsi mosónőféle. Sterzet csinált, és nem tudtam megenni. Egyszer leszartam a klozetet, nagy patáliát csinált. Én bocsánatot kértem tőle. Reggel rózsaszín lámpák a kocsiban. (Ferenc József halála.) Nagy hideg szelek. Annyit sírtam. Gyalog futottam haza, bőröndöm a Lerchenfelder Str-ban, nem mertem villamosra szállni, sajnáltam a pénzt s apámat. Apám elküldi télikabátját. Grószi nagymama levelet ír. Sárga, nyugodt ősz, orgona. Ritter Anna (sápadt nő) ül mellettem a könyvtárban. Majd meghaltam, hogy megszólítsam. Háziasszonyom, a zsidó nő,, aki Orfeumba ment leányával, a legkisebbel magára hagyott, abba szerelmes voltam. Ezek bejöttek. Akkor se mertem semmit. Előttem utcalányok jártakkeltek egész télen. Szűz életet éltem, ellenálltam, még csak nem is önfertőztem. 51. Emlék. Önfertőzés otthon a fényképek előtt. Az árnyékszék, glicerin. 53