Kelevéz Ágnes - Kovács Ida: Kosztolányi Dezső: Napló. Igen becses kéziratok (1933-1934) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1985)
Napló
Egy nap hajnalban Pécsre utazik. Elvtárs. Szervezettség. Mindig rejtőzködnek, nehogy valaki lefogja őket. Mementó! Árpi operációja. Házszentelésre megyek. Anya vár a pályaudvaron: — "Megyünk Anyika?" — "Majd máskor. Öcséd beteg." (Érzem, hogy veszélyes a dolog.) Öcsém sápadtan, lázasan fekszik. A vidék közönyös. Nem sietek. Másnap reggel elviszem a zsidókórházba. Vidéki virágok: menyasszony-virágok. Magyar véreit látom. Öcsém azt mondja: "Kopasz vagyok." Ördögcérna, heveny, piros végű. A műtét. Mint a disznóölés. Nagy hasa gennyedzik. Egy pohárnyi, 1 deci genny a nyitott hasfalüregben. Az az érzésem, hogy vége van. Kimegyek. Öcsémről rossz diagnózist csináltak. "Anyám, neked jobb volt a diagnózisod." 40. Ortega y Gasset írja: "Közelebbinek ismerjük aszerint amilyen, mint szerelmesek életüket", mert érdeklődésünk [xxxxxx] Regény Ortega y Gasset: Nem a cselekmény és a bonyodalom a regény veleje, hanem ellenkezőleg, a külső váza. A bútorzatának [?] a gépies támasztéka. Véleménye szerint a regény zártsága érdekel bennünket, nem az, hogy kitágítsuk látókörünket, hanem az, hogy összeszűkítsük. A cselekmény semmi. Egy jó regényre úgy emlékezünk vissza, mint egy szóra, a szó útjaira és ezeknek sokaságára. Nyelvészet [xxxxxx] 41. Ügyes, szerény. Mindenkinek azt mondja, hogy "kérem". Az orvosokkal szörnyen beszél. Lehetőleg szakkifejezésekkel, hogy bizonyítsa 42