Kelevéz Ágnes - Kovács Ida: Kosztolányi Dezső: Napló. Igen becses kéziratok (1933-1934) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1985)

Napló

11. Choupek. Kis lidérc. Unalom. Borszesz lámpa. Sápadt. Halasi fazekas. — Mit csinál a felesége? - Már elváltam. - Ne mondja. Miért? Egy másik nő miatt? Hogy-hogy? — Ugy, hogy egyszer nálam volt, rám hajolt. Feleségem bejött. Vegyem el feleségül. Nem bírtam elvenni. — Fáj? - Mi? - A lidérc. - Dehogy. Mindegy. Az asszony reáhajol. Belépett a férje. Nem haragudott, de attól kezdve újra kezdik. Kibékülnek. /!/ Cseléd, aki gyermekét nem akaija szeretni. Hal. Vacsorára egy tükörpontyot kell főzni. A hal, miután megtisztítja, megmozdul a lány kezében. Minden darabja (a feje is), fel-le emelkedve mozog, mintha villamosáram rángatná. A szegény szolgáló — késsel a kezében - beszél, hogy nem szabad gyilkolni, esetleg megöli. Borzalmas, mondták. A háziasszony elrántotta a bicskáját. Nem esznek. (Csak egyre szörnyülködnek.) /!/ Cseléd, aki gyermekével jön, és egy családot felvirágoztat. V Esti és a humor és a látszat halál. Velencei kirándulásunk öcsémmel és húgommal. Tudatlanság, boldogtalanság. Kegyelem és pokol. Gyermeki mulatságok. Otthoniasság. 12. Önéletrajzi emlékek. Apám öngyükossága. A gutaütés: Anyám átjön: - Nem tudom fiam, Apád olyan különös. Nem tud beszélni. Motyog. Ágyam véres a csapolástól. Az Aranysárkányt írom, nézi, aztán még berajzolja a sárkányt. Maris nevű cseléd, akibe először szerelmes voltam. A Pici kutyámat hozta a Promenád utcából. Ez a szerelem ma is hat rám. Ez életem döntő szerelme (Maris). Bözsi. Kék gyász. 23