Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

mondja, hogy tegnap, tehát kedden délelőtt Sándort elütötte az autóbusz. Ugy volt, hogy bejött Vácról biciklin, és összeütközött egy utca keresztezésnél az autóbusszal, ami magával vitte, s délutánra meghalt. Rögtön mentem Károlyhoz, ahol ott találtam a Sándor feleségét is. aki elmondta szegény, hogy az ura reggel elindult, mert vállalata volt, Pesten a Budafoki út környékén. Egy kis villát vállalt 9000 pengőért, s azt hétfőn kellett volna kezdeni 19-én, de neki addig rengeteg szaladgálni valója volt, és az állomáson az jutott eszébe, hogy magával viszi a biciklijét, s így megspórolja a villanyost. Emmi könyörgött neki, hogy ne vigye a biciklit, mert nem tud még úgy biciklizni, mindig reszket ha viszi, — most harmadszor vitte, még csak néhány hete vette, s most tanult meg rajta járni, — hanem Sándor mégis elvitte. A Nyugatinál ráült, és egyenesen Károlyhoz ment a Páva utcába mellékutcákon keresztül. Mikor a Nagytemplom utcából kifordult a Práter utcába, ott ment a 14-es autóbusz, amely nem tülkölt. Már benne is volt a gépben. Szegény ijedtében mindkét kézzel eleresztette a féket és kormányt, és el akarta magát lökni az autóbusztól, de eső volt, a talaj síkos, és a bicikli nem ugrott vissza, hanem elcsúszott, a gép sárhányója elkapta a kabátja szárnyát, s magával vonszolta vagy kilenc méteren. Károllyal még beszélt. Nem látszott rajta kívülről semmi. Ugy beszélt, mint akinek a feje fáj, más baja nincs. Utasításokat adott neki, hogy kinek mit fizetett ki, és megbízta, hogy addig a két napig, míg ő itt lesz a kórházban, mit végezzen el, hogy hétfőn kezdeni lehessen a munkát. Kiküldte Vácra a feleségéhez, hogy értesítse kíméletesen, és hozza be. Csak délután négyre tudtak bejönni, s akkor már halva találták. Belső sérülései voltak. Nekem is kijutott most a halálból. Két hete Krúdy Gyula

7 7 kortársam, egy hete két barát, a Miklós főszerkesztője, Nadányi

78 és Ferenczi Sándor orvos,

79 mindenik egyidős velem, most Pakots, aki szintén egykorú. Valósággal halál-lázat kaptam, mikor Sándor is. .. Csütörtökön volt a Pakots temetése, kétszer is beszélnem kellett, mert elnöktársa voltam írók Gazdasági Egyesületében, — utána 24 óráig feküdtem egyedül bent a lakásban, a lábam is megdagadt, de különösen a szívem fájt. Már kiköltöztünk most hétfőn, s Mária éppen tegnap estére fejezte be a takarítást idekinn, ő is rengeteget dolgozott. Nagyon nehéz az élet, Idám.