Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)
Gyöngyi itthon van, ő a közgazdasági egyetemet végzi. Három év után van, s a szigorlatai nagyon jól sikerültek most is. Iduskám, nagyon fáj nekem, hogy nem tudok segítségedre lenni, de megnehezült az idők járása felettem. Itt most oly nehéz világ van, senki se vesz könyvet. A színházak mind buknak és kínlódnak s nem fizetnek. Nekem is volt egy darabom "A murányi kaland", — semmi pénzt nem hozott, az előleget sem dolgozta le. Azért nem szabad panaszkodnom, mert legalább az életünket fenn tudom tartani. S ez ma igen nagy dolog. Most különben a német fordításokkal kezdek foglalkozni. Ha sikere lenne, akkor tudnék néhány schillinget nektek is küldeni belőle. Már Lilit a német lapokban megjelenő tárcák csekély honoráriumából tartom el Grácban. Itt különben a pénzügyi rendeletek miatt egy schillinget sem lehet venni, sem átutaltatni. Csókollak kedvesem, kívánom, hogy legyen elég erőd elviselni szegény Sándorunk halálát, tudom milyen közel voltatok egymáshoz. Károly, szegény, valósággal összeomlott. Iszonyú élete van. Semmi munkát nem bír szerezni, már június végén járunk, még ebben az évben semmi keresete. Előbb én, most Miklós juttat neki valamit. S öt gyermekkel, öt szép egészséges tehetséges gyermekkel, őt is nagyon féltem. Mi lesz belőle. A lakása már hónapok óta nincs kifizetve. Sándornak még inkább volt üzleti talentuma. Károly szeretné most átvenni a Sándor vállalatát, nem tudom, sikerül-e neki? írjál, ti hogy vagytok? Miklós mondja, hogy arra kérted, hogy fogadja el legalább egy gyerekedet nyárra, de az lehetetlen, mert egyetlen egy szobájuk van, s még konyhájuk sincs. Főzni sem lehet náluk. Kifőzőből hordatnak kosztot. És mi is úgy el vagyunk terhelve, hogy életfáradság van mindenkiben. Hiszen itt elférnének, de gyerekre vigyázni kell, gondozni kell, s ki tegye?.. . Inkább valami segítség kellene. Hát még egyszer csókollak és szeretettel gondolunk rád mindnyájan. Szerető testvéred Zsiga Budapest, 1934. február 24. Kedves Idám, Miklóssal és Erzsikével naponta beszélünk rólad. Nagy rémületben voltam, mikor az apokaliptikus napok voltak, miattatok. 80 Hálistennek, hogy nem érintett benneteket.
