Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

[Bécs,] 1928. január 27. Tegnap megjött öcsiké!

5 7 Egészséges nagy fiúcska. Itthon született, ellenben a két nagyobb gyerek kórházban van szamárhurutjával. Én annyira legyengültem, hogy lázas hűlést kaptam, s itthon kellett maradnom, s nem tudtam ó'ket ápolni. Most már jól érzem magam, s hiszem megint, hogy hamar felépülünk mindannyian. Minden jót kívánunk és szeretettel csókolunk Idáék [Budapest, 1928. február 3.] Kedves Idám! Megkaptuk a hírt végre tőled! Nagyon izgatottan vártuk. ... Én 5-én utazok — Mindnyájan nagyon sokszor csókolunk benneteket. Hogy hívják a picidet? Csók Virág [Bécs, 1928.] február 25. Édes Zsigám! Úgy látszik, nem kaptátok meg egy lapomat, amit a Baba születésekor írtam. Ulrich-János nevet kapott. Legutóbb egy hetet tévedtem a dátummal. János apuka, istennek hála, megint kiállta a megkísértését és megpróbáltatásainkat, mert azon a rettenetes helyen igazán meg lehetne bolondítani akárkit, aki nincs tisztában magával.

58 Megint itthon van, s most már jobban is vagyunk mind. A gyerekek is vége felé járnak a betegségükkel, én is erősebb vagyok. Ulrichka is szépen fejlődik. Sajnálom, hogy Miklósék nem jöhetnek, de még kedvesebb lesz nyáron, ha jobban leszünk. Most először dolgoztam egy keveset; csinálok egy plakettet; a babuka szopik. Hogy van Mária? Még mindég gyakran álmodom róla. Szeretnék nyugalomban találkozni veletek. Miklósékat csókolom, a gyerekeket: Gyöngyit, Luit, Virágot, nagyon-nagyon vigyázzatok magatokra, rémületes a betegség, még sohasem volt ilyen közel dolgom vele. Miklósék ír-