Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

Bécs akkor központja volt a legkülönbözó'bb szellemi áramlatoknak. A Theozófusoknál

4 5 India szellemi életének több neves képviselője tartott előadást, és akkor alakult meg az Antropozófus társaság,

46 ott voltak a "quäkerek"

47 és sokan mások. Ezeket kereste fel János és meghallgatta előadásaikat. így sok érdekes emberrel ismerkedett meg, és rövid idő alatt központja lettünk egy nagy baráti körnek. Eleinte nálunk, később kávéházban jöttünk össze. János teljes aktivitással dolgozott filozófiai művén, drámákat és verseket is írt és egy lapot is kiadott.

48 Ezek a kapcsolatok nekünk társadalmi alapot is jelentettek, rajtuk keresztül jutottunk megrendelésekhez. Sok baráti és üzleti összeköttetésünk még most is abból az időből származik. Mikor első gyermekünket vártuk, hazamentünk Budapestre. Férjem mellettem akart lenni a szülésnél. Édesanyámnál megvolt a kényelmünk. Volt egy nagyon kedves iskolatársam, orvosbarátnőm Rózsi, aki szívesen eljött hívásunkra. Képesek meg a szülésznőjüket küldték. Ezen az éjszakán jött el hozzánk először Zsiga; meglátogatni. Nagyon meg volt hatva, és megnyugtatta, hogy Rózsi mellettem van. Akkor adott először kezet a férjemnek. Úgy éreztem, valamit megértett belőle; hogy olyan viszony van köztünk, amire ő egész életében hiába vágyott. De egy gyerek akkor születik, amikor akar, és Misi még két hétig váratott magára, sem Zsiga, sem a doktor nem volt ott, csak a Képesek bábája. Anyám örömmel ápolta kis unokáját. Három hónapig voltunk otthon. Utoljára láttam anyácskámat. Két év múlva Zsiga karjában halt meg Leányfalun. Sokan jöttek akkor ki Magyarországról Bécsbe, és a város rendelkezésükre bocsátotta a "Grinzingi" barakkokat.

4 9 Ezt egy idő múlva mi is megtudtuk. Mindenki kialakíthatott benne magának egy lakást. János és egy tanítványa közösen végezték az építést. Dupla falat állítottak, és kitöltötték fűrészporral. Két tágas, világos szobánk volt, és saját kis kertünk az ablak alatt, ahol a gyerekeket még hóban is kitettem aludni. Szép lakályossá tettük a házunkat, és intenzív, lelkes munkában éltünk. A többi gyerekünk:

50 Katharina, Angela és Johannes már Bécsben született, mind otthon. Imádtuk őket és nagy gonddal neveltük. Némelyik kedves ismerősből igazi jó "Tante" és "Onkel" lett, akik ellátták őket játékokkal. Megtörtént, hogy karácsonykor egészen feldíszített fenyőfát állítottak az asztalukra. Volt egy Steffy nénijük, aki gyönyörű kis ruhákat kötött nekik. Kedves barátnőm, Kasztály Steffy - aki egész életében otthon érezte magát nálunk - magánintézetet vezetett lányok számára (Töchterpensionat), és a legkedvesebb növendékeit hozta el, hogy portrét csináltassanak velem magukról.