Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

járt az előadásokra, és így megismertem János családját is. Jómódú kereskedők voltak Pécsett, de a háborúban mindenüket elvesztették. Nagybátyjuk volt a híres költő, Kiss József.

39 János is gyermekkorától írt verseket, amit apja nem szívesen látott, keményen büntette érte. Nagyon szépek voltak a nővérei. Két húga éppen férjhez ment. Böske Gereblyés László költőhöz,

40 Iby Szaberszky Józsefhez, öccsét, a kis szőke Ferit

41 pedig annyira inspirálta az én művészetem, hogy ő is a képzőművészetet választotta hivatásául, ösztöndíjjal ment Párizsba. Nagyon jó absztrakt festő lett, a Côte d'Azur-ön volt atelier-ja sokáig,Picasso 42 Cocteau

43 körében dolgozott és állított ki. Ezen a télen még minden a régi volt jártam Zsigáékhoz, láttam nagy szenvedéseiket: Zsiga nem jött haza pontosan vidékről, s Janka rettenetes jeleneteket csinált, magánkívül járkált fel s alá; barátnői, Fenyő Relia és Schöpflinné

4

^ igyekezetek őt vigasztalni. Én nagyon sajnáltam, hogy annyira megalázza magát mások előtt. Gyakran jártam a filozófiai társaságba, és Jánossal halálosan beleszerettünk egymásba. Ebből az időből származik a "Találkozás" című verse. TALÁLKOZÁS (IDÁMNAK) Kilobbant tűz szellemem mérhetetlen éjen át hulló csillagok során hiába járt, — hiába vágott tárnát kövült szívébe arcomra dermedt eszelős áhítattal — Egy csók pattanta ki titkod terhét, amit az idő méhében oly mélyre ásott, hogy magad sem tudnál kincsedről ó asszony! Egy csók pattanta ki titkod terhét, ki vagyok a lelked teljén, az elomlott ige, az elveszett Isten. Ki hiába vágyott eltűnt önmagára, amíg lágyan féltve őrzé anyaságod a Komor kéklángú tornyai felett!. . . Ám ami gyémántba tört, bálvány kövéhez pántolt a rabszolgatartó múlt torz koponyája, az örök kárhozat bilincsét széttaposva,