Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

— irodalomrajongó kollegáim engem is ünnepeltek, mert én személyesen ismertem a legnagyobbakat: Adyt, Babitsot. Babitscsal sokszor mentünk el együtt Zsigáéktól, hazakísért, útja a Tisztviseló'telep felé mellettünk ment el. Titokzatos hatással volt rám. Nagyon szerettük a verseit, ő maga olvasott fel nekünk különös, egyéni hansúlyozásával a verseiből: Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés, gyűl a vihar serege: még lila s már fekete.

22 Minél ismertebb lett Zsiga, annál többen jöttek hozzájuk. Sokszor voltam velük, mikor estélyt rendeztek, ahol nagy írók, muzsikusok voltak jelen: Ady, Babits, Papp Viktor, Balázs Béla. Janka nagyszerű háziasszony volt. Szépen tudott öltözködni. Egyszer Gyöngyike nézte a tükör előtt az anyját, amikor színházba készült, és azt mondta: "Anyuka, te olyan szép vagy, mint egy királyné." - és én is osztottam a véleményét. Mikor már Leányfalu is megvolt,

2 3 sokszor mentem ki velük hajón hétvégére. Hangulatos szép emlékek. A gyerekekkel, Virággal és Gyöngyivel éltem: eleinte együtt játszottunk, később rajzoltam, mintáztam őket is, s ők is kaptak agyagot a kezükbe. így észre se vették, hogy ülniük kell. Barangoltunk a nagy kertben, és teletűztem koszorúval, virággal még a cipőjüket is. Lili később jött, mint tündéri kisbaba, de neki már nem voltam gyerekpajtása, közben én nagylány lettem. Jankával, Zsigával feledhetetlenek voltak az esték: a gyerekek már aludtak, Zsiga a csillagos ég alatt, a kavicsos úton végig-végig szaladva Jankát is elkapta, és nagy előadásokat tartott neki. Én is ott bolyongtam körülöttük... Jankának szép hangja volt, sokszor daloltuk az Ady-Reinitz dalokat: "Egy virágot a pamlagon hagyott, megölelem az ócska pamlagot. . . megölelem az ócska pamlagot. . . " Én nagyon nevetős gyerek voltam, sokszor megnevettettem Jankát, aki csak mosolyogni szokott, és akkor mindnyájan el voltunk ragadtatva. Ebben az időben kapott el engem is a művészi láz. A Váci utcai gimnáziumba jártam. Néztem egyszer, hogy Zsiga önmagát rajzolja, tükörből. Én is megpróbáltam, és le se tettem többé a krétát. Mindenkit lerajzoltam, aki csak elébem került. Legjobb modelljeim voltak anyám és a fiúk, ha olvastak vagy aludtak. Miklósnak jutott eszébe, hogy tanuljak festeni. Be is íratott a VI. gimnáziumból az Oroszlán utcai rajziskolába. Szüleim semminek nem voltak