Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)
ők meg szerették, ha náluk voltam. Sohasem történt meg, hogy Janka valamiért rám szólt volna. Én pedig szeretettel igyekeztem a két családot megértetni egymással. Jankának érthetetlen volt Apánk türelmetlensége: Apánknak nem volt "szent" egy új cipő, vette a bicskáját és felvágta, ahol nyomott: "Most már jó". ízlésüket magamévá tettem, és a mi otthonunkat is kezdtem szépíteni. Legszebbek voltak a vasárnapi együttlétek, amikor Zsigáék ebédre jöttek haza, később Pistáék is, - és én már az ellesett csínnal terítettem a kihúzott nagy asztalt anyáink kézzel szőtt abroszaival. Mindnyájan boldogok voltunk, és szikrázott a tréfa, apánk humora utolérhetelen volt ezekben a szócsatákban. Zsiga akkor írta gyermekmeséit, nekem szólt az egyik: "A mesének nincs vakációja" 19 j mely így kezdődött: "Van nekem egy kedves kicsi húgom, Iduska. A haja borzos, a szeme beszédes, a feje tele van tudománnyal. De minél több vagyona van valakinek, annál többet kíván; az én húgom is mióta a tanítónéni telefirkálta a kiskönyvét kitűnőkkel, azóta olyan kérdésekkel zaklat engem, hogy bizony sokszor minden tudományom kudarcot vall előtte. Esténként kiülünk a parkba, és a szép természetben gyönyörködve vitatkozni és okoskodni szoktunk. Nem olyan széles, hosszú kert biz ez, ami erdőségnek és pusztának is beillik, hanem azért mégis valami. A hossza másfél lépés, a szélessége egy fél lépés, a földje vörös márvány és a kerítése vasrács. Ugy hívjuk az ilyen parkot errefelé, hogy erkély. Van benne két-három cserép virág, egy mályva, egy rózsa, egy rozmaring. Ez az én húgom legnagyobb boldogsága." Zsigáékkal éltem át két kis fiuk, a két Bandika születése örömét és halálának fájdalmát. 20 Még itt él bennem a második gyermek halála: a szülők mint az árnyékok, úgy jártak-keltek a csupa lélek-levegővel telt lakásban. Zsiga felemelt: "Csókold meg" - mondta, és én félve megcsókoltam a gyönyörű, procelán gyermeket. De az élet nagyon erős. Jöttek a szép kislány babák, 21 a munka, a siker, az eredmény. A Sári bíró premierjén - Blaha Lujzával a főszerepben - az egész családdal páholyból néztük a darabot, Zsiga nagy sikerét, ahogy a függöny előtt boldogan fogadta a viharos tapsot. Még nekem is jutott a dicsőségből,