Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

ni, olvasni, írni, filozofálni - és szociális munkát végezni. Ö tartotta az ün­nepi beszédet a szabadságharc ötvenedik évfordulója alkalmából. Ennek kéz­iratát én édesanyámtól kaptam, és kincsként őrzöm mind a mai napig. 9 Fel­lengző stílusa, nagy lelkesedése jellemző a korra és az ő fiatalságára. Nagy tiszteletű és Tek. Elöljáróság! Mélyen tisztelt Közönség! Nemes tanuló ifjak! Sohasem nehezedett reám nyomasztóbban erőtelenségem tudata, mint e pillanatban. Nagy idők, csudás napok emlékét kellene az önök emlékezetébe idéznem. Oly napok emlékét, amelyek emésztő hévvel és vakító világossággal valának teljesek. És tudnom kell. . . és kénytelen vagyok érezni, hogy a kép, amelyet tehetetlen ajkaim festenek, csak úgy viszonylik az eredetijéhez, mint a szoba mennyezetére festett nap az égbolt sugárkoronás uralkodójához. Igazán megfoghatatlan rejtélye a végtelen változatosságú világnak, hogy semmi sem ismétlődik benne. A múlt kínjainak pokoli fájdalmát, a múlt örömének egetverő árját soha egy futó pillanatra sem ébreszthetjük életre többé. A letűnt perzselő égi király helyét átveszi a szobafestő ügyetlen ujjakkal mázolt napja. A vérrel, testtel, lélelekkel, elvenséggel teli tényeket fölváltja a türel­mes szavakba öntött színtelen, hideg, halott történelem. Ki látja valaha újra Petőfinek szellem fényétől sugárzó szemeit, s Kossuth hangjának érces zenéjét ki hallja. "Talpra magyar!" . . . ismétlem én, a késő, gyámoltalan utód: de talpra terem-e tőle egy elzsibbadt ország, egy tetszhalott nemzet, mint akkor? .. . ... Az a vér, melynek cseppjeiből az én erembe is jutott, ott hullott Debrecen alatt a hazáért, - de annak a sebnek a fáidalmát én nem ére­zem; s az akasztófa ott meredt ijesztőn a tisztes aggastyánra, kinek térdein az első magyar igéket gügyögni tanultam, de az, ami neki a gya­lázatos halál rémes jelképe volt, nekem már csak üres, fakó, hiú emlék. . Soha, soha. . . ah! Sohasem leszünk mi képesek átérezni amaz iste­neknek való idők halottébresztő izgalmait!. ..

Next

/
Oldalképek
Tartalom