Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

Még kiről nem írtam? Látod ennyi írástól oly fáradt tudok lenni, hogy le kell feküdni. Csókollak benneteket, szeretnélek látni, s Misit itt tartam néhány hétig. Csak el tudna jönni már. Angela se tudhat? Tanul ő még, vagy csak dolgozik? Képzelem sok nyugtalanságodat. Erzsi lányom két hónapra gipszbe van téve, a lába fáj. Tavaly húsvétkor elesett, ő is csókol, s én is mindnyájatokat. Zsiga [Kolozsvár, 1941. május] Édeseim, Kolozsváron vagyok. Egy hónapra eljöttem Erdélyre, és el akarok menni Zágonig Mikes Kelemenhez. Máris jól érzem magam. De szép ez a Fadrusz Mátyás.

125 Énrám még sose tett szobor ilyen zavartalan, állandó és mély benyomást. Hogy vannak a gyerekek? Már régen nem hallottam Katóról. Mikor írt? ő legalább jó helyen van, remélem. Misi? Most mit csinál? Mikor lesz kész? És Angyalka? Nagyon szeretnélek látni már, s öcsiről mi hír? Tud még magyarul? És te egészséges vagy, kedves? Nagy erőre van még szükséged, míg szárnyukra bocsáthatod a fiókákat. Milyen soká tart ez az embernél. De talán jó is, mert soká tart az öröm. Lib — nem tudom megírták-e -, egy hónapja másodszor is férjhez ment, Lekszinek egy barátja Mitterholzer Béla gépészmérnök vette el. Szintén a Siemens cégnél van. Évát pedig, Pista öcsém lányát a harmadik barát: Schnell Alfréd, ez is Siemens főmérnök. így három Móricz lány került német kézre. Mindhárom igen derék, komoly és jó ember. Csók Zsiga Zsiga küldette nekünk a Kelet Népét, s mikor felfedeztük a "Szerkesztőségi asztal" rovatában, hogy 'Ida, Wien" üzenet van benne, a többi számban rögtön azt néztük legelőször.