Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

olyan nyugtalan, hogy mi van Ida néniékkel. Miklós bácsiék tegnap voltak ideki, nagyon jól vannak. Jó egészséget kívánok Ida néninek és az egész családnak, és mégegyszer köszönöm a szép térítőket, sok kézcsókot küld Erzsike [Leányfalu,] 1941. szeptember 1. Kedves Idám, igazad van, hogy rettenetes a hallgatásom, mert nekem rettenetes: már hónapok óta megint idegkimerültségben vagyok. Ma éppen könynyebben érzem magam, ezért ülök géphez, hogy pótoljam. A napok a mi szokásunk szerint óriási munkalázban temek. Furcsa betegség ez a Móriczoknál. Miklós is, te is, sőt Károly is, mind a szakadatlan cselekvés szerelmében s őrületében élünk. Édesanyám azt hiszem becsületből s kényszerből volt oly szorgalmas, a testvérei is. Egyikben sem volt az a munka düh, ami mibennünk, s mindenik könnyebben is élt. De édesapám ez volt: a munkáért dolgozott, s igazán nem a haszonért, legfeljebb annak az illúziójáért. Mennyivel könnyebben élnék, ha nem a munkára fektetném a fősúlyt, hanem az értékesítésre. Józsi bátyám 78 éves, a felesége leforrázta magát, s iszonyú hidegben és szegénységben élnek abból a harminc-negyven pengőből, amit én tudok nekik küldeni. Miklósnak most igen rosszul ment ebben az évben, belebukott egy vállalatba, amibe belevitték, s még mindig rengeteg adóssága van, úgyhogy rá sem lehet számítani. Károly a legbámulatosabban eltengődik. Hivatalában agyon gürcöli magát, otthon aztán valahogy mind élnek. Az éjjel itt volt Bálint, igen derék fiú, utolsó éves, de úgy látom reálisabb mint mi, bár ő is mondott magáról egy két zokszót, amiből kiderül, hogy benne is van idealizmus. Bár a mai fiatalság csak a pénzért él-hal, és semmi erkölcsi defektus nem számít nekik, csak pénzhez jussanak. Virág a gyermekeim közt a legrendesebb, ő az egyetlen a családban, aki egész évben nem szorult rám, s nagyon pontosan és okosan osztja be ura szerény mérnöki fizetését (500 p). Két gyermekét remekül neveli. Szinte unalmas, hogy oly tökéletesek egészségben. A pici Réka még meg nem nyikkant mióta él, öt hónapos volt tegnap. Édes kis nevető kövérke már. A nagyobbik, Virág az meg olyan, hogy Lívia azt mondta rá: "ha ez a gyerek Amerikában volna, már adtak volna 500 000 dollárt s elvitték volna az anyjától a fűmre". Lekszi rém pom-