Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

Bécs, 1940. március 1. Édes Zsigám, lelkem! Ma megkaptuk a leveled a kedves tartalommal,

119 jó meglepetés volt, már éppen nagyon várunk hírt Katikámtól. Az a legrosszabb, hogy ő most egy hónap múlva nyugtalankodik, hogy én ezelőtt két hónappal nyugtalankodtam. Remélem, már azóta örül, hogy örültem neki, és derék kislány. A legutóbbi levelünk éppen keresztezte egymást, nagyon örültem a lapotoknak, a kis Erzsi kedveske soraival, és azóta folyton írni akarok. De az idő elmúlik, elmúlik, furcsa idők, nehéz idők. örülök, hogy Nektek jókedvetek van, s ilyen nagy kezdéseket csináltok; sohse tudtam, mi lehet az a "kelet népe", amivel ennyi bajod van. El lehet gondolni, hogy nem könnyű Leányfaluba kijárni. Jó cím, megfelel az új szellemnek. Éppen Katalin Éva nénje írja, hogy jó lenne valami magyar lapot küldeni Katának, hogy el ne felejtsen nagyon (gondolom, saját magára is gondolt), nem lehetne inkább neki küldeni, mi inkább lemondanánk róla, az most sokkal fontosabb lenne, hisz nem tudjuk, melyik percben haragusztok meg ránk,

120 és akkor nem levelezhetünk, és legalább lesz a drága kicsi lánynak egy állandó híradása tőletek. Kérlek, Zsiga bátyókám, el ne felejtkezzetek róla ott kint, mert én könnyebben bírom akkor a sorsot. Remélem, felírtad a címét, levághattad volna, örülök, hogy szeretettel gondolsz rá, jól esne, ha Miklós bátyja is olvasta volna a levelét, mert mióta úgy megszidtad a családban, éppen borzasztó híre terjedt; milyen "rossz". Éva most nagyon kedves hozzám, sokszor átutaltat a háza bérletéből egy kis segítséget. A Nagypapáék meg már néhányszor küldtek kis "kalbászt" minta érték nélkül, ami nagy áldás ebben a zsírtalan világban. Hétfőn kezdődik a két gyerek iskolája, Mihályka fél menni, mert berukkolt legjobb akarója, a "Werkmeister"-e,

121 s legjobb mestere, legjobban szeretne rögtön átmenni egészen az építészetre. Itthon sokat segítettek, nagy alakításokat csináltunk és takarításokat, úgy érezzük, mint a boldog idők utolsó napjait, a levegő tele van nehéz tragikummal, örülnöm kellene, hogy a két távollevő olyan remekül fejlődik, de most megint kínoz a fejfájás, egy hete már még a látásom is meggyengül tőle. Isten veletek, mindnyájatoknak sok csók és mindig Veletek vagyunk Idátok