Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

[Bécs] 1939. március 9. Drága Zsigukám! Megkaptuk kedves jó soraidat, reméljük Te is éppen akkor olvastad a levelünket. Ma megjött a pénz, köszönöm; Miska holnap a második tandíját fizeti belőle. Hát nagy izgalmakkal teltek a napok, a mai nap hozott végre egy kis enyhülést. A gyerekeket egy emigr. lágerbe

114 vitték, ahol nem akarták másképp kezelni az ügyet, mint a többit. [. . .] Egy család magához venné őket rögtön, de most meg miniszteri engedély kell hozzá, és addig nem engedik ki őket. Azonban most már végérvényesen megsürgettük az angliai utazást, és Evy nénjéhez megy Katalin, öcsiről pedig ott gondoskodnak. Még ma is szörnyű aggodalmak közt töltöttem az éjszakát, de ma egy egész megváltó, jókedvű levél jött Katitól: nagyon összeszedte magát, rengeteget dolgozik és nagyon szeretik; "protekciós" gyerek, mert szorgalmas, öcsi iskolába jár. Holnap valószínűleg beszélek velük telefonon. Meghívott az a család, aki úgy protezsálja, csak nem akartam elfogadni. Hát így már jobb. Jó kis kaland volt mindnyájunknak. De hogy vagy Te? Reméljük, hogy jobban! Nem szabad betegnek lenni, én folyton várom, hogy egyszer betoppansz. Nem kell félni, Misi biztos nem tud elutazni. Most talán már dolgozhatunk egy kicsit, a fő a lelki nyugalom. Kérlek, küldj valami könyvet. Szép volt a magy. népműv.

115 Várom hogy írsz. Mindenkinek sok csók, Idád Ma veled álmodtam, meg édesanyámmal. Katalinnal, öcsivel levélben éltünk együtt. Eleinte minden másnap írtam nekik, s ők minden héten öt-hat oldalas levelekkel válaszoltak; mindent megbeszéltünk. Később már nem lehetett levelezni, csak a vöröskereszt közvetített egyszer egy hónapban huszonöt sort. Egy ideig egy gyermektáborban voltak, ahol jó ellátást kaptak, öcsit megszerette egy mennonita

116 lelkészné, Dominée van der Slooten, aki megírta, hogy magához szeretné venni őt, és egy kisebb fiút, és én boldogan beleegyeztem. Kati is szívesen maradt volna Hollandiában, de várták az angol rokonok, és nehéz szívvel elhagyta öcsit. Elutazott Angliába. Éva és férje Emil — aki építész volt — s kislányuk, Yvonne nagyon kedvesen fogadták. Azonban hamar kitűnt, hogy egyetemi tanulmányokról szó sem lehet. Kati nagyon céltudatos volt, önállósította magát, és saját erejéből ápolónői iskolát végzett. Már