Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

Leányfalu, 1938. május 17. Édes Idám, a csécsi papnak elküldtem a mellékelt bizonyítvány-tervezetet, s kértem, hogy azonnal, de azonnal csinálja meg, és küldje el nekem. Mást nem lehet tenni, mert az a legnagyobb naivság, azt kérni s remélni, hogy egy pap okirat hamisítást csináljon, s ha ő most beleírná, hogy kik voltak a szülők, az az volna, ha a pap annak idején nem írta be. Inkább az a baj, hogy ez a pap rettenetes ember, nem lehet győzni idegekkel, míg valamit elintéz. A múltkorit is három hét múlva küldte meg, pedig az csak egy egyszerű kivonat volt. Én a jövő hónapban elmegyek Csecsére s Korádra, s megpróbálom megkeresni a nagyapánk születési helyét. Sajnos soha senki sem tudta, kik voltak ennek a szülei, sőt az sem bizonyos, hol született. Csak anynyit tudtak, hogy házasodni jött Csecsére, s ott elvette Lengyel Pál leányát, Zsuzsannát. Erre a keresztlevélbe ez is úgy van beírva, hogy Farkas Zsuzsanna. Tessék kiigazodni. Michael azonnal írjon nekem egy kérő levelet, hogy a Nemzeti Banknál elintézhessem az első átutalást. A szegénységi bizonyítványt is felmutatom, s remélem elintézik. [. . .] Mi jól vagyunk, egészségesek. Gyöngyi is javul, bár még mindig fekszik, csak keveset van fent. A kisbabája azonban gyönyörű. Boldog ünnepeket, s csókolunk mindnyájan szerető testvéred Zsiga Misi és Angyalka lapja valahol Bécs és Budapest között keresztezte Zsiga június 12-i meghívó levelét. Bécs, 1938. június 11. Kedves Zsiga bácsi! Most délelőtt megkaptam a pénzt, és sokszor köszönöm. Hátralékba vagyok az iskolapénzzel, és ezt fogom kifizetni, mert máshogy nem kapok bizonyítványt. Már alig tanulunk valamit, ilyen hőségbe a fiúk inkább úszni mennek. Ezen a nyáron szeretnék itt maradni és egy ismerős kályhásnál tanulni, de azért egy hétre le szeretnék menni hozzád.